68. Pécz nb. Gergely bán. 1285 körül.
68. Pécz nb. Gergely bán.
1285 körül.
1285 körül.
IV. László egy meg nem nevezett év szeptemberében egy szintén meg nem nevezett monostor közelében az esztergomi káptalant fel hivja, hogy Gergely bán országbiró emberével együtt Dobak fiait és társaikat a Hontpázmán nb. Hont fiai Derzs és Demeternek Hontmegyében fekvő Drégely és Legen nevü birtokaiba iktassa.*
Wenzel, IX. k. 553., 554., 572. ll.
Ruben után tehát 1283-tól kezdve, egészen 1289-ig nem ismerünk országbirót. Fejér, V/III. k. 508. (é. n.) és 172. l., mely szerint 1283 augusztus 5921-ikén Amadé lett volna az országbiró, téves keltezésen alapul, mert a benne emlitett Rajnald csak később lett nádor. A mi pedig a Történelmi Tár 1896. évf. 506. l. olvasható állitást illeti, melynek értelmében Demeter országbiró 1285-ben Bagamér ispán és a liptómegyebeli bobróczi népek között folyt pert elintézi, helytelen. Először azért, mert Demeter az ott idézett szöveg szerint maga mondja, hogy mindkét félnek zólyomi főispánja volt, másodszor pedig azért, mert ez ügyre vonatkozólag még egy másik, szintén 1285-ben kiállitott okmányt ismerünk,* melyben Demeter magát királynéi tárnokmesternek és Zólyommegye főispánjának nevezi. E Demeter különben nem más, mint az eléggé ismert Pilis nb. Demeter, ki Nassaui Adolf ellen harczolt.
Wenzel, IV. k. 281. l.
Ezek alapján valószinünek tarthatjuk, hogy Gergely bán országbirósága az 1285 körüli időre esik. Gergely bánt pedig ismerjük.
Pécz nb. Márk fia Gergely 1266-ban kitünteti magát a bolgár Vracsa vár előtt. 1272–1273-ban barancsi és kucsevoi bán; 1273-ban részt vett a cseh Ottokár ellen vivott harczban; 1274 február 18-ikán czimzetes bán; 1275 nyarán mint czimzetes bán Somogymegye főispánja; 1276 augusztus 9-ikétől 1277-ig megint az; 1283-ban csak czimzetes bán; igy tehát valószinü, hogy 1285 körül országboró. 1291-ben czimzetes bán, Bars-és Nyitramegye főispánja. 1291 után csak a báni czimet viseli; utoljára találkozunk vele 1309 julus 21-ikén.
Utódairól – a Marczaliakról – lásd a Turul 1897. évf. 134–135. l. Ezek kiegészitésére szolgáljon azonban a következő:
1. Marczali Miklós Temesmegye főispánjának neje Katkawa, (= Katka = Kata = Katalin) 1397 szeptember 28-ikán fordul elő. 2. Fivérének Marczali Dénesnek neje: Jakchiáczon 1404-ben emlitetik.* Ez utóbbi név a pápai kanczellária elferditése es nem más, mint «Jakcsi asszony», a mi kétségkivül azt akarja jelezni, hogy e nő, kinek keresztnevét nem ismerték, a Gutkeled nb. Kusalyi Jakcs család leánya. 3. Marczali János somogyi főispánnak 1457-ben egy Katalin nevü leánya is van.
Monum. rom. epp. Vespr. II. k. 307., 346. ll.
