I.

Full text search

I.
Az ősi nemesség a mohácsi vész után, czimer tekintetében három sorozatba volt osztható. Egyik része az volt, mely már korán, az Árpádházi királyok alatt nagy vagyonra s ennek alapján nagy befolyásra tett szert, melynek úgy zászlón, mint pajzson és pecséten szüksége volt családi czimerére. Ezen rész önként vette föl czimerét még a czimeradomanyozásokat megelőző korban és ezen önként felvett czimernek folytonos használatában maradt. A másik rész az Árpádok korában elmulasztott önként felvett czimerjelvénynyel gondoskodni magáról – mivel nem volt szüksége reá – s később, a czimeradományozás korának beálltával, a királyok kegyéből nyert czimeradományokkal pótolta az elmulasztottakat. A mohácsi vész előtt – mint láttuk – armálissal való nemesités csak legritkábban, alig egy-két esetben fordul elő, a többi czimeradományt mind régi, több százados nemes nyerte. De mi volt ezen kétszázados (1326–1526-ig tartó) czimeradományozási korban kiosztott 3–400 czimer az összes ősi nemesség nagy számához képest? Igy maradt az ősi nemességnek egy harmadik, a legszámosabb része, mely sem az Árpádkorban nem vett fel önként czimert, – mivel szükségét nem látta – sem az ezt követő két század alatt nem nyert czimeradományt, mert az már csak a nemesek nagy száma mellett sem lett volna elérhető, a Habsburg-dinasztia trónraléptéig czimer nélkül.
Ezen dinasztia trónralépte nemcsak a heraldikai izlés tekintetében beállott változással alkotott korszakot, de főképen az armálista nemesség megteremtésével; mert a minő kizárólagossággal a mohácsi vész előtt csak régi nemeseknek adományoztak czimert az uralkodók, a Habsburgok épen olyan következetességgel csak nem nemeseknek adományoztak czimert, megnemesitvén őket éppen ezen czimer adományozásával. Mert Magyarországon a czimeradományozás – ellentétben a külfölddel – mindig nemességadományozással is járt. Ezt bizonyitja a czimernek ezen armálisokban használt latin elnevezése is «arma, seu nobilitatis insignia», mi azt mutatja, hogy nálunk a czimer csak a nemesség jelvénye volt.
A Habsburg-uralkodók által adományozott armálisok tehát egyszersmind nemesitések is voltak, kivéve a rangemeléseknél előfordult vagy máskülönben adományozott czimerbővitéseket, czimerjavitásokat s egyes olyan armálisokat, melyekben jelezve van, hogy az adományos már előbb is nemes volt vagy nemes szülőktől eredett. – Az ilyen armálisok száma elenyészőleg csekély a czimer nélkül maradt ősi nemesség nagy számához képest.
Ez ősi nemességre nézve előállott azon kényszerhelyzet, hogy önként felvett czimerekkel kellet pótolni az elmulasztottakat. Apránként, szórványosan, észrevétlenül, csaknem a XIX. század beálltáig.
Az út és mód e tekintetben különböző volt.
Némelyek azon sablont vagy emblémát vették fel állandó czimerül, melyet az ősök, mint a megye tisztviselői – vagy másként is – az előző időkben használtak. Érdekes látni, hogy az előbb körbe foglalt emblémák ezen időtájt miként foglaltatnak apránként pajzsba s mint vésetnek gyürüpecsétekre.
Mások családjuk történetének egy-egy kimagasló momentumát vették fel czimerükbe. Igy keletkeztek a családi czimermondák, a Fávak, Irinyiek, Lipovniczkyak czimerei, melyeknek 58keletkezése a XVI. századnál korábbi időkre alig tehetők.
Némelyek egyes vérrokon családalt czimereit vették fel, azon hitben, hogy a közel atyafiság közös czimerviselésre is feljogositja őket. Igy használta a felsőgechei Gechey-család, a vele vérrokon Buzlay-családnak Zsigmond királytól adományozott czimerét, a Giletfyek Sáros vármegyében a Dessewffyek czimerét vették fel, úgy a mint azt II. Lajos királya Dessewffyeknek adományozta.* A vilsei Gribékek és iványi Feketék a Thybayak czimerét használták, a miért per is folyt közöttük. Igy vették fel a Divék nemzetség leszármazóinak terebélyes fa alatt ballagó medvéjét a velök sógorsági összeköttetésben álló Kórossyak, Prileszkyek, Turcsányiak, Kosztolányiak és Vályiak. Tamásfalvi Györgynek, Zsigmond királytól 1415-ik évben adományozott czimerét a bikali Vitéz és valószinüleg a Kemény, Mikola és Kabos-család s ide sorozhatjuk a Bánó, Luby, Szentiványi törzsek és a vele rokon családok közös czimereit.
L. a Giletfy-család egyik tagjának epitáfiumát a berzeviczei templomban Sárosmegyében.
Mások egyszerüen felvették a két legszokottabb sablont, a kart karddal, felékitve azt a XVI– XVII. századi heraldika cziczomáival koronára könyököltetve, kiséretül csillagot és félholdat adva hozzá, vagy az oroszlánt, karmában kardot tartva, mely a bátran harczoló nemes ember jelvényéül tekintetett.
E négy uton előállott czimerekből lassanként minden ősnemes ellátta családját czimerrel; az uzus szentesitette, senki sem ellenőrizte, senki sem kifogásolta s az lassanként a család jogos attributumává erősödött.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi