A zarándmegyei ág.*
A zarándmegyei ág.*
Szükségesnek találom annak kiemelését, hogy jelen dolgozat már 1902 márcziusában készen állott.
Midőn V. István 1271 második felében a hajóhalmi országgyülésen egy az egri püspökség viszonyainak megvizsgálásával megbizott, 25 tagból álló bizottságot választott, a kizárólag Magyarország északkeleti részein lakó főurakból állt bizottság tagjainak sorrendjében többek között magister Bagon, comes Gerhardus de genere Chak, és comes Abraham de Cholth, de Comitatu de Zarand is szerepelnek.*
Fejér, V/I. k. 156. l.
Hogy a «zarándmegyebeli» megjelölés csak is Csolti Ábrahámra vagy egyuttal a két előző Csák-nembelire is vonatkozik, azt az eddigi irodalom határozott bizonyossággal nem tudja megmondani; arra a kérdésre, vajjon voltak-e e Csák nembelieknek fiutódaik, nem tud válaszolni, amennyiben mindeddig e két személyt mindenütt mint utódnélkülieket találjuk feljegyezve. A következő sorok nem csak e kérdésekre fognak válaszolni, hanem egyuttal azt is ki fogják mutatni, hogy Fejér az egyik Csák-nembelinek a nevét hibásan tette közzé.
* * *
A nagyváradi konventnek egyik 1342 április 9-én kiadott okleveléből* tudjuk, hogy Gutkeled nb. Bátori Berecknek névleg ismeretlen neje bizonyos Merhardnak a leánya; megjegyezzük azonban mindjárt, hogy a Merhard, Morhard, Murhard, Machard nem más, mint a német középkori Marquard = Markward névnek magyaros alakja. Marhard leányának fiai, Bátori János és Miklós, idővel anyjuk hozományát, illetőleg atyai örökségét keresték, mire anyjuk fivérei vagyis Marhard fiai: Bencenc, Ugron és II. Marhard, nekik a Fejér-Kőrös mentén fekvő Zynche és Thuba nevü helységeket adták, mely adományozásba később Bencenc fia Csák, kétségkivül mint atyjának és két nagybátyjának egyedüli örököse, beleegyezett.
Anjoukori okmánytár; IV. k. 197–198. l.
E helységeket hiába keressük ma e néven; de miután tudjuk, hogy a régi Zarándmegye a mai Aradmegyének északi feléből és a mai 79Hunyadmegyének Fehér-Kőrös menti északi részéből állt, első sorban e tájon fogjuk őket keresni. Meg is találjuk itt a jelenleg Aradmegyének kisjenői járásában fekvő Szintye nevü falut, melyben az okirati Zynchére ismerünk; miután továbbá tudjuk, hogy a zarándmegyebeli Kis-Szintye vidékén a XIV. században Kupa nevü helység létezett,* jogositva vagyunk elhinni, hogy «Thuba», melyre sehol sem akadunk, csak közlési hiba, és Kupával azonos. A legfényesebb bizonyitékát annak, hogy fentebbi két helység tényleg Zarándmegyében feküdt, abban találjuk, hogy a nagyváradi káptalan bizonysága szerint azon ötven nemes ember közül, kik 1323-ban a biharmegyei Gutkeled nembelieknek bizonyos hatalmaskodási ügyében az esküt letették, «magister Chaak filius Bencency de comatatu de Zarand» is szerepelt.* Többet e Csákról nem is tudunk.
Csánki I. k. 738. l.
Békésm. oklevéltár, 1. l.
Nagybátyáira nézve csak egyetlen egy adatot tudtam megtalálni. A nagyváradi káptalan tanusitja 1306. február 2-án, hogy a Bór-Kalán nb. Szeriek és Borsa nb. Kopasz nádor között egyezkedés jött létre és hogy a közvetitő nemesek között egy Marhard fia Ugron nevü mester is volt.*
Anjoukori okmánytár, I. k. 107. l. (hol tévesen áll Menhardy) A közvetitök még a következők: a) Igmánd nb. Lőrincz cz. vajda, b) Bábolnai Gergely, c) Hont-Pázmán nb. Albert, d) Vásári Gergely, e) Tiszai István és mások.
Kérdés már most, kicsoda ez a Marhard és mely nemzetségből vagy családból való? erre a kérdésre a fentebbi okirat szintén ad felvilágositást.
A nagyváradi konvent t. i. ugyanazon napon (1342 április 9-én) tanusitja, hogy Bátori János és Miklós mellett Bágyon fia Miklós fia János és ugyanazon Bágyon fia Ugron fia László is megjelentek előtte. Ezek előadják, hogy eleik (progenitores), Merhard fiai Bencenc, Ugron és Merhard, nővérük fiainak, Bátori János- és Miklósnak, anyjuk örökösödési követelését kielégitendők, Zynche és Thuba nevü birtokaikat átadták és hogy e Bencenc fia Csák ez adományozást később helybenhagyta. Midőn ők maguk, t. i. Bágyon unokái e vidékre jöttek, nevezett Bátoriak, rokonaik (proximi) több rendbeli szolgálatot tettek nekik és annyira segitették őket, hogy most mindezek jutalmául, az őseiktől rájuk szállt Zynchére és Thubára vonatkozó tulajdonjogaikat, éppen úgy mint őseik, a Bátoriakra és ezeknek örököseire ruházzák át.
Miután Bágyon (ami nem más, mint a Balduin név magyaros alakja) nem Marhardnak a fia, világos, hogy Marhard és fiai nem lehettek Bágyon unokáinak egyenes ősei és hogy a «progenitores» ez esetben csak «oldalősök»-nek veendők; de miután Marhard utódainak magvaszakadása után a fentebbi két helységre vonatkozó tulajdonjog Bágyon unokáira szállt, ezek a Bátoriakat rokonaiknak nevezik és progenitoreseiknek, Marhard fiainak adományozását megerősitik, világos, hogy Bágyon unokái és Marhard utódai egy és ugyanazon nemzetség sarjai.
A genealogiai homály erre már szétoszlik. Miután kimutattuk, hogy I. Marhard unokája Csák 1323-ban Zarándmegyéből való ember, s hogy Zynche és Thuba ugyanazon megyében feküdtek az izenkénti leszármazás pedig Bágyon és I. Marhardnak egyidejüségére vall, már most mint varázsütésre felismerjük, hogy az eddig tárgyalt személyeknek ősei Bágyon és Marhard az 1271. évi országgyülésen szerepelt Bágyon és «Gerhard»-dal azonosak és így a Csák nemzetségnek tagjai, melynek egyéb ágaiban a Csák és Ugron név elég gyakran fordul elő. De a Marhard név sem idegen itt. Csák nb. Marhard fia Gyarmán 1269-től 1299-ig Fejér- és Sopronmegyében ismeretes. Csák nb. Ugron esztergomi érsek öcscse vagy unokaöcscse különben már 1230 előtt is zarándmegyei birtokos.
Fejér az 1271. évi okiratban rosszul olvasta a nevet; nem Gerhardus az, hanem Merhardus, minek bizonyitékát különben abban is megtaláljuk, hogy az Aba nemzetségnek ama bizonyos országgyülési bizottságban szereplő egyik tagját szintén Gerhardusnak irja,* pedig jól tudjuk, hogy ez nem Gerhard (= Gerold = Gellért) hanem Marhard, az ismert abaujvármegyei főispán, nemzetsége aszalai és szikszai ágának őse. Mily izenkénti rokonság volt Bágyon és I. Marhard között, határozottan meg nem mondhatjuk; tekintettel azonban a kronologiai viszonyokra, 80alig tévedünk, ha őket fivéreknek vesszük. Így megkapjuk a Csák nemzetség ez ismeretlen ágának következő leszármazását:
Fejér, V./I. k. 155. l.
Csák nb. ismeretlen; Bágyon 1271; I. Marhard 1271; Miklós; Ugron; Bencenc; Ugron 1306 † 1342 előtt; II. Marhard † 1342 előtt; Leány ~ Gutkeled nb. Bátori Bereck 1277– 1322; János 1342; László 1342; Csák 1323 † 1342 előtt
Be nem végezhetjük e fejezetet anélkül, hogy a következőre ne figyelmeztessük olvasóinkat. A székesfehérvári káptalan előtt 1334. év október 6-án,* Bágyon fia Ugron comes özvegye Klára és fia László, Gyugy nevü somogymegyei birtokukat János, székesfehérvári kanonoknak eladták. Bár itt három nemzedékben azonos neveket találunk, bár nincsen kizárva, hogy egy északkeleten székelő család ne legyen egyuttal az ország nyugati részén is birtokos és bár a kronologiai viszonyok sem ellentmondók, még sem tartjuk valószinünek, hogy az itt nevezett Bágyon fentebbi Csák nb. Bágyonnal azonos legyen. Erről azonban más alkalommal fogunk szóllani.
Anjoukori okmánytár, III. k. 121–122. l.
Dr. WERTNER MÓR.
