«Perscuandis.»
«Perscuandis.»
A Turul 1904. évf. 183-ik oldalán a Horváth Sándor ur által közölt Nagykapusi Hofmaisster Miklós számára V. László király által 1454-ben adományozott czimerlevélben többek között a bárók, nemesek, kapitányok, hatóságok mellett még a heroldoknak és a «perscuandis» parancsoltatik, hogy a czimerlevél határozatait tiszteletben tartsák. A levél közlője határozottan hangsulyozza, hogy a szó az eredetiben tényleg igy (sic!) van irva, megjegyzi azonban, hogy ezen szónak értelmét megadni nem tudja, szerinte azonban éppen úgy mint a «heraldis» valami hivatalt, foglalkozást jelent. A közlőnek ebben a tekintetben igaza van; a szó magyarázata pedig a következő:
A német herold (francziául «héraut») középkori értelmezésében annyit jelent mint czimermester vagy czimernök. A czimerészet embereit a középkorban egy közös testület vagy czéh tagjainak tekintették, melynek keblében, éppen úgy mint akármelyik más czéhben különböző rangfokozatokat állitottak fel. Az egész czéh neve volt «Heroldie». A legalsóbb fokhoz tartoztak a gyalogos és lovas hirnökök; a második fokhoz pedig a «Persevant»-ok, németül «die Persevanten», a mi nem más mint a francia «Poursuivant d’armes» német alkalmazása; ezek voltak a tulajdonképeni heroldoknak segédei, kik előbb tanonczok, azután segédek lettek; kioktatásukat a heroldmesterektől kapták és kétévi szolgálat után soraikból kerültek ki a mesterek. Az egésznek feje volt a czimer-király.
A fentebbi oklevélben tehát a c betü helyett e betüt kell vennünk és megkapjuk a «perseuandis» vagyis a «persevandis»-t, a mi az értelmet teljes helyességgel megadja (= czimernökjelölt).
Dr. WERTNER MÓR.
