95A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett oklevelei. I. kötet, 1241–1526. Budapest, 1906. …
95A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett oklevelei. I. kötet, 1241–1526. Budapest, 1906. 8-r. XXXVIII. és 528 oldal. (A Franklin Társulat nyomása)
Főrendü családaink egymásután bocsátják sajtó alá ősi levéltáraik kincseit. A Teleki- és a régen folyó Zichy-Okmánytár még messze áll a befejezéstől, a mikor a gróf Apponyi család is belép azok sorába, a kik a nemzeti történetirás iránti szeretetből elődeiktől maradt okleveleik kiadásával igyekeznek a múltat kutató tudós-világnak ujabb forrást nyitni.
A Pécz nemzetségéből eredő Apponyiaknak aránylag kevés középkori oklevelük maradt; az előttünk fekvő kötet mindössze 228-at tartalmaz. Pedig az ősök nagyobbára előkelő, szerepet vivő, harczokban forgó férfiak voltak, s karjaik erejével, a királyok szolgálatában szép birtokokat, hatalmas vagyont szereztek. Mindezzel együtt járt a sok oklevél. Bizonyára volt is felesszámmal, de – úgy látszik – a háborus idők viharai s azon körülmény, hogy a családi iratok nagy része a XVII. század folyamán egyik leánynyal idegen kezekre szállott, nagyon leapasztotta a levéltár anyagát. Innen magyarázható, hogy a nemzetségre vonatkozó legkorábbi okleveles adatokat hiába keresnők ebben a kötetben; itt, bár a közlött darabok 1241-el kezdődnek, a Pécz-nembeliekről legelőbb 1295-ben esik szó. Innen kezdve elég sűrün következnek az Apponyiak egyenes őseire vonatkozó oklevelek, úgy, hogy a szerkesztőnek módjában volt egyedül a kötetben foglalt adatok alapján a bár nem minden részében biztos, de teljesen összefüggő családfát összeállítani.
A közlött oklevelek több uj s eddig nem értékesitett, adatot nyujtanak a történetirónak. Egész sor hadjáratról történik emlités, némelyiknek – már a mint az adománylevelekben szokás volt – egyes epizódjai is felemlittetnek; királyaink tartózkodási helyei, országos főméltóságok nevei s hivataloskodásuk időpontja, rég eltünt vagy ujabban felvett nevek alatt rejtőző helyek meghatározásában az Apponyi-oklevéltár is hathatós segédeszköz lesz. Jóval többet nyer azonban a genealogus, kivált a kit az ország északnyugati részének ősi családjai érdekelnek.
Az oklevelek közlése, egy-két, szinte kikerülhetetlen sajtóhibától eltekintve kifogástalan. Kár, hogy a név- és tárgymutató nem ment teljesen a tévedésektől, a mire a munkának egyik korábbi ismertetője már rámutatott.
Kétségtelen, hogy a munka közrebocsátásával történetkutatásunk sokat nyert s ezért egyformán hálásak lehetünk az áldozatkész kiadónak, gróf Apponyi Sándornak és a buzgó szerkesztőnek, Kammerer Ernőnek.
A kötet diszes kiállitásban, jó meritett papiron jelent meg. Sajnos, hogy kevés példányban készült s könyvárusi forgalomba nem jutott, a minek legfeljebb nehány élelmes ódon könyvkereskedő veszi hasznát, a kik az esetleg kezükbe kerülő példányokért horribilis árat követelnek a közönségtől.
