Wilhelm Ewald. Siegelkunde. Handbuch d. mittelalterlichen und neueren Geschichte. Herausgegeben von G. v. Below und F. Meinecke. …
Wilhelm Ewald. Siegelkunde. Handbuch d. mittelalterlichen und neueren Geschichte. Herausgegeben von G. v. Below und F. Meinecke. München und Berlin, 1914. XIV + 244. l.
Folyóiratunk 1912-iki évfolyamában* részletesen szóltunk Ewaldnak «Siegelmissbrauch und Siegelfälschung»... czimü munkájáról, a mely annak köszönhette létrejöttét, hogy a szerző a trieri érsekek pecsétjeinek kiadásán dolgozván, számos gyanus darabbal találkozott s ezeknek alapos vizsgálata közben gyüjtött kritikai megfigyelései, fejtegetései annyira kibővültek, hogy túllépték emlitett müve kereteit s külön bocsátotta közre. A rajnai pecsétekkel való foglalkozás közben, a mi esztendők munkája volt, megismerte majdnem az összes fontosabb pecsétgyüjteményeket, számtalan jegyzetet, képet gyüjtött s adatgyüjteményének felszaporodtával érlelődött meg benne az az elhatározás, hogy ezt rendszeresen kiegésziti és felhasználja a pecséttan összefoglaló előadására.
Turul, 1912. 187. l.
Sok évi gondos, szisztematikus munkájának gyümölcse 53fekszik előttünk tehát becses müvében, a melyről a legnagyobb elismeréssel szólhatunk s a melyet legmelegebben ajánlhatunk a sphragistika kedvelőinek és tanulmányozóinak figyelmébe. Jó és hasznos összefoglalás Ilgené is a Meister-féle Grundrissban,* de egyrészt nagyon is rövid, 57 oldalra terjed, s igy csak a legszükségesebbet nyujtja, másrészt pedig a vállalat czéljához alkalmazkodva csak a német gyakorlatról szól. Ewald azonban szabatos, világos előadásban fejteget minden idevágó, elméleti és gyakorlati szempontból fontos kérdést a német és külföldi irodalom alapos felhasználásával, mint gazdag jegyzet-apparátusa mutatja.
Turul, 1910. 95. l.
Első fejezete a pecséttan forrásairól szól, a régibb és újabb irodalomról és a pecsétgyüjeményekről. Kiemeli itt, hogy nagyon is érezhető a magyar és cseh királyok művészettörténetileg fontos pecsétei szisztematikus feldolgozásának a hiánya s megemliti, hogy Pray munkája teljesen elavult. (14. 1.) A M. T. Akadémia figyelmét nem kerülte el ez a hiány, már rég tervbe vette a magyar királyok pecséteinek kiadását; a mi pedig magyar pecséttan megirását illeti, reméljük, hogy ennek megvalósulását Ewald könyve is elősegíti jó lépéssel, mert mintaszerü beosztása, elméleti fejtegetései és megállapitásai, sokoldalu analogiái nagyon meg fogják könnyiteni ennek létrejöttét.
A következő fejezetekben (II–IV.) általánosságban szól a pecsét fogalmáról és használatáról, feltünéséről és elterjedéséről a középkorban, s a középkori pecsét jogi fontosságáról; majd a megpecsételés időpontját fejtegeti, a pecsétlenyomatok készitőit ismerteti, az ellenőrzést, a melyet a pecsételésnél gyakoroltak s a pecsételésért járó taxákat. Az V. fejezetben egy pecséttulajdonosnak különböző pecsétjeiről olvasunk, a VI.-ban pedig több személynek egy közös pecsétjéről, a pecsétek megujitásáról, megsemmisitéséről, örökléséről és megváltoztatásáról. Részletesen szól azután a pecsétnyomókról (VII. fej.), a pecsétek anyagáról (VIII. fej.), a pecsétlenyomatok elkészitéséről és az oklevélre való megerősitésükről (IX. fej.). Terjedelmes fejezet a X., a mely a pecsétek külső tulajdonságaival foglalkozik, nagyságukkal és alakjukkal, a pecsétképek különböző fajaival, és a világiak s egyháziak különféle pecsét-tipusaival, valamint a pecsétfeliratokkal. Az utolsó fejezet, a mely (XI.) összefoglalása Ewald e sorok elején emlitett müve eredményeinek, a pecsét-csalásokról szól, különbséget téve pecséthamisitás és a pecséttel való visszaélés közt. (l. Turul, 1912. 187. l.) A kötet szövegrészét jó tárgymutató zárja be.
Evvel azonban még nem meritettük ki e becses munka ismertetését, nem szabad megfeledkeznünk ugyanis arról a 40 tábláról, mely kitünő reprodukcziókban 328 pecsétképet mutat be s hasznos szemléltetőanyagot nyujt a szöveg tanulmányozásánál.
Holub József.
