A Szamosujvári Verzár-család. Irta. Éble Gábor. 4°. 74 l. Budapest, Franklin-Társaság 1915.
A Szamosujvári Verzár-család.
Irta. Éble Gábor. 4°. 74 l. Budapest, Franklin-Társaság 1915.
Irta. Éble Gábor. 4°. 74 l. Budapest, Franklin-Társaság 1915.
A gr. Károlyi-család történetének szorgalmas buvára ismét egygyel szaporitotta a családtörténeti munkák számát. Csak az imént emlékezett meg lapunk a szerző buzgalmáról, melylyel a gondjaira bizott levéltár kincseit a történetirodalom számára használhatóvá igyekezett tenni s im most ujra alkalmunk van dicsérni munkás szorgalmát.
A szép kiállitásu és képekkel diszes kötet a szamosujvári Verzár-család történetét vázolja. A család neve előtti jelző egyelőre még megkülönböztető jellegü és a család eredetének helyére mutat vissza, de megtudjuk a dolgozatból azt is, hogy a család egyik tagja részéről történtek lépések e jelzőnek nemesi előnévként való adományozása iránt.
A történelmi köztudatba a család nevét Verzár (Wirzirescus, Verzereskul) Oxendiusz aladai püspök vezette be, ki a XVII. század harmadik negyedében Erdélybe menekült örmény nép apostoli vicariusa volt. Ő vezette a beköltözötteket át a katholikus egyházba, gondoskodván egyuttal arról is, hogy állandó letelepedési helyet nyerjenek. Szorgos fáradozásával sikerült elérnie, hogy az egy helyre tömörült örmény nép maga kormányozza magát. Megvásárolta a kamarától a szamosujvári dominium egy részét, az uj területen maga épiti az első házat, hogy honfitársaiban kedvet ébresszen az együvé tömörülés iránt, majd a lassan megindult városi élet fellenditésén mindenképpen igyekezik, igy megalapitja a timárok társulatát is, a mi jelentős mozzanat a szamosujvári örménység életében. A függelékben található emlékirat is mutatja a püspök gondos előrelátását. Itt 14 pontban kifejtve találjuk azokat a kivánságokat, melyeket később az örmények az udvartól meg is nyertek, de a mit Verzár püspök már nem ért meg. A szentéletü és népe javán buzgó püspök megmutatta azt is, hogy uj hazájáért is tud küzdeni és szenvedni: a tatárok 1697-iki támadásakor népével együtt harczra kelt a pusztitók ellen, a kik a derék püspököt rabságba hurczolták és három év mulva szabadult csak meg a karloviczi békekötés után. Tevékeny életét 1715-ben fejezte be. Emlékét a szamosujváriak szoborral készülnek megtisztelni, melynek gipszmintáját egy kép mutatja be. Ez a kivonata magáról a püspökről szóló résznek, melyben Verzár Oxendiusz jelentősége helyes szempontok alapján van méltatva, elannyira, hogy e jelentőséghez mérten szivesen olvastunk volna részletesebb rajzot is életének egyes korszakairól, igy pl. az örmények áttéritéséről.
A dolgozat további része a tulajdonképeni családtörténeti rész. A nemességet 1760-ban Mária Terézia királynő adományozza Verzár Márton szamosujvári polgárnak és kereskedőnek. A levélben emlités történik Oxendiusz püspök és Verzár Lukács esperes érdemeiről is.
Külön fejezet sorolja föl a közéletben szerepet vitt és szereplő családtagokat foglalkozásuk szerint, miből kitünik, hogy a család tagjai kereskedői, tisztviselői, orvosi, lelkészi és ügyvédi pályán müködtek és dolgoznak. A beházasodott családtagok közt ott találjuk Csiky Gergelyt, a jeles szinmüirót is, a kinek atyja, Csiky János Verzár leányt birt feleségül.
Genealogiai szempontból a mellékelt négy leszármazási tábla a legérdekesebb, mely felveszi a beházasodott családtagokat is. A táblákhoz adott név- és tárgymutató – a mely 304 családtagot foglal magában – a rajtuk való könnyü eligazodást nagy mértékben elősegiti.
Zsinka Ferencz.
