Egy 1256. évi esztergomi oklevélpár.
Egy 1256. évi esztergomi oklevélpár.
A hazai oklevelek sorában gyakran találkozunk ugyanazon adományról, egyidőben kelt, de különböző tartalmu «oklevélpárokkal». A tihanyi 1055. évi, veszprémvölgyi 1109. évi és borsmonostori 1224. évi oklevélpárok eléggé ismeretesek a szakirodalomban. Az ujabb kutatások kideritették, hogy ezek az oklevelek voltaképen nem is «oklevélpárok», A XIII–XIV. században – az irásbeliség térhóditásával – kialakult birói praxis, a mely csak az okleveles bizonyitéknak tulajdonitott feltétlen döntő erőt, szükségképen hozta létre a legtöbb esetben jóhiszemü oklevélhamisitások gyakorlatát. Birtokosok, a kik évtizedeken át élvezett birtokaikban és jogaikban megtámadtatva – oklevelek hijján, vagy nem eléggé világosan szövegezett oklevelek birtokában – a XIII. században kialakult birói bizonyitási eljárás mellett igen könnyen pervesztesekké lehettek, hamisitáshoz folyamodtak tényleg élvezett jogaik és birtokaik védelme végett. A hamisitásnak kedvelt formája volt, a mikor valódi, de szükszavu, a kérdésben forgó jogról, birtokról egyáltalában nem, vagy csak homályosan s a korviszonyoknak meg nem felelő módon megemlékező oklevelet véve mintául, azt lemásolták, kibővitve a vitás kérdés kétségtelen eldöntésére alkalmas betoldásokkal. Az igy megszerkesztett oklevelet többnyire az eredeti oklevél pecsétjével látták el, de az eredetit sem semmisitették meg. Elhelyezték a levéltárban vagy leveles ládában, a honnét nem egyszer – a jóhiszemü és mit sem sejtő utódok idején – ismét előkerült és a hamisitvány társaságában a hatóságok és hiteles helyek által azzal együtt valódi oklevélnek ismertetett el. A XVIII–XIX. században azután az oklevélpublicatiókba a valódi és hamis oklevél, mint egyidőben kibocsátott «oklevélpár» vétettek fel, a melyeknek szövegeltéréseit a szakirodalom mindenféleképen megmagyarázni igyekezett.*
V. ö. e hamisitásokról Turul 1910. 100–101. és 1911. 123–134. és 167–174. l.
Az esztergomi érseki levéltárban van egy ilyen – 1256 deczember 16-áról keltezett – oklevélpár. A két oklevél szövege – egymásmellé állitva – itt következik:
