A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának Címjegyzéke. II. Cimereslevelek. 2. kötet 1. füzet. Leírta: Dr. Áldásy Antal. Budapest, 1923…
A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának Címjegyzéke. II. Cimereslevelek. 2. kötet 1. füzet. Leírta: Dr. Áldásy Antal. Budapest, 1923. Kiadja a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára. 8°. 160. l.
Majdnem két évtizede annak, hogy Áldásy Antal, akkor a múzeumi levéltár tisztviselője, az Országos Széchényi Könyvtár katalógusainak során egy kötetben kiadta a múzeumi levéltárban őrzött 631 magyarországi és külfödi címereslevél módszeres rövid leírását, amelyhez az érdekesebbeknél a címerrajz közzététele is járult. Az elmult két évtizedben a múzeumi levéltár nem lankadó buzgósággal folytatta az eredeti armálisok, vagy azok másolatainak gyüjtését s az újabban letéteményezett családi levéltárak anyaga is szép számmal gyarapította a nemesi iratok gyüjteményét.
Ezek a gyarapodások már magukban véve is szükségessé tették egy újabb kötet kiadását. Ehhez járult még az a körülmény is, hogy a könyvtár akkori igazgatója, Fejérpataky László, szükségét látta annak, hogy ez újabb kötetbe felvétessenek a múzeumi kézirattárban őrzött címereslevél-másolatok címerleírásai is. Fejérpataky László ezen újabb kötet kiadásával is az időközben egyetemi tanárrá kinevezett Áldásy Antalt kérte fel s így biztosítva volt, hogy az újabb kötet is, az előző kötethez teljesen hasonlóan, szigorúan módszeres tudományos elvek szerint készül majd el. A mű már 1917 végén sajtókészen állott, de a háborús, majd a forradalmi állapotok, legutóbb pedig a mindinkább elviselhetetlenné váló nyomdai árviszonyok lehetetlenné tették megjelenését. Az idei évben azonban a Széchényi Könyvtár új igazgatójának, Hóman Bálintnak, sikerült megszerezni a közoktatásügyi miniszter hozzájárulását és anyagi támogatását a múzeumi könyvtár szünetelő katalógus kiadásának újrafelvételéhez. Egészen természetes volt, hogy a katalógusok új sorozata Áldásy Antalnak évek óta készen álló, de azért az újabb gyarapodásokkal egészen 1923. tavaszáig kiegészített kötetével indult meg. Sajnos, az időközben rohamosan növekvő nyomdai árak megakadályozták az eredeti terv kivitélét, az 1600-ig terjedő címerleírások egy kötetben leendő kiadását. Pénzügyi nehézségek miatt a kötetnek csupán első füzete jelent meg, amelynek utolsó darabja, a 222-ik, 1568 július 8-áról van keltezve. A név- és a tárgymutató közlése is a következő, befejező füzetre maradt.
A mű értékes anyagáról bőségesen tájékoztat bennünket a kiadó a bevezetésben. Különösen érdekes a mohácsi vész előttről való 107 címer leírása, amelyek közül a hamisakat biztos kézzel rostálja ki a szerző. Heraldikai irodalmunknak nagyértékű gyarapodását jelentené, ha a címereslevelek közül azoknak a részletes szövegközlése és leírása, amelyeknek eredetije is megvan, mielőbb napvilágot látna a «Monumenta Hungarić Heraldica» régen várt III. kötetében. Szerencsésnek mondható az a körülmény is, hogy a kiadónak módjában állott az eddig még nyomtatásban meg nem jelent címerek rajzát is adni. Ez a körülmény több eddig alig ismert, vagy épen a közelmultban előkerült középkori címereslevelet, pld. a Bitskey-család rendkívül érdekes és becses armálisát, teszi közkeletűvé.
Hosszadalmas dolog lenne végigkísérni e lapok olvasóját a műben közölt címerleírások minden érdekességén. Át fogja azt úgyis tanulmányozni szaktudományunk minden művelője és érdeklődője, mert e mű maradandó beccsel bír és minden időkre előkelő helyet biztosított magának a magyar heraldikai szakirodalomban.
– th.
