Institut für Genealogie, Familienrecht und Wappenkunde.
Institut für Genealogie, Familienrecht und Wappenkunde.
1922 január 10-én a bécsi «Adler» heraldikai társaság tagjaiból ezzel a címmel egy munkaközösség alakult meg, mely azt tűzte ki céljául, hogy feldolgozzon e tudományszakok körébe vágó aktuális kérdéseket, felvilágosításokat nyujtson és szakvéleményeket adjon s elvállaljon mindenféle könyv- és levéltári kutatásokat, – mindezt szigorúan tudományos alapon hajtva végre.
1923 április 30-án zárult le első szakasza ez új alakulás működésének s az erről szóló igen érdekes jelentést az «Adler» Monatsblatt-jának 1913. évi október–novemberi számában (IX. Bd. Nr. 34–35.) olvashatjuk a kitünő heraldikusnak, Siegenfeldnek, tollából.
Nem érdektelen, hogy a mai viszonyok közt, az Ausztriában történt nagy átalakulás után is mily nagy érdeklődés nyilvánult meg itt ez új intézet iránt; kétségtelenül örvendetes jele ez annak, hogy a szaktársulatok több-évtizedes céltudatos és fáradhatatlan működése következtében a családtörténet művelése, kilépve régi szűk kereteiből szélesebb körök figyelmét is magára tudta vonni s arra a belátásra vezetett rá, hogy a polgári és paraszti ősök is érdemesek arra, hogy velük foglalkozzunk, sőt csakis az objektiv őskutatás teszi lehetővé azt, hogy a családok genealógiai és gazdasági fejlődésének legtávolabbi gyökereit felfedjük s ezzel a népalakulás elemeit is megismerjük.
A családtörténeti érdeklődés általánossá válását tükrözi vissza az Institutra bízott s általa végzett munkálatok iránya és sokoldalúsága is.
Nem részletezhetjük mind a 21 munkálatot, csak a bennünket közelebbről érdeklőket emeljük ki.
Az Institut megbízást kapott a tartományi kormánytól, hogy készítsen tervet Burgenland címerére történeti megokolással kísérve. A feladat – mint írja – nem volt könnyű. A békeszerződések három magyar vármegyéből «kellő történeti alap nélkül, önkényesen alakítottak meg egy teljesen új tartományt», Ausztria köztársaság kilencedik Bundeslandját. E vármegyék címereire nem gondolhattak, mert azok részben Magyarországnak hagyattak meg, ezért azután a XV. századba mentek vissza, amikor az első osztrák szerzemények történtek itt s annak a két grófi nemzetségnek címeréből szerkesztették meg Burgenland új címerét, amelynek kezében volt ekkor e terület legnagyobb része, t. i. a Mattersdorf-Forchtenstein-i grófok és a Güssing-Pernstein-i grófok címeréből.
A családtörténeti kutatások közül több bír magyar vonatkozással. Így pl. összegyüjtötték a bajor Pfalzból való Pscherer-családról szóló anyakönyvi bejegyzéseket, hogy ki lehessen deríteni e családnak állítólagos összeköttetését azzal a Pscherer-családdal, amely a Csehországban 1763-ban született Joseph P.-től származott le s amely a XIX. század első felében hazánkba jött, megszerezte Nyir-Bogát birtokot, 1889-ben nemességet kapott s 1896-ban nevét Bogáti Bogáthyra változtatta.
Genealógiai kutatásokat végeztek a Dietenheimból származó Brenner-család történetéhez, amely 1536-ban kapott császári címereslevelet. A család egyik ága hazánkba került katonai szolgálatban s B. Mátyás császári kapitány 1666-ban magyar nemességet kapott. Fiai közül Pongrácz Mátyás Nezsiderben hosszú időn át harmincados volt; 1692-ben szolgabíró, 1696-ban alispán Mosonban. 1674-ben Nezsiderben született fia, Domokos, volt az a hirhedt Brenner abbé, aki afölötti haragjában, hogy nem lett apja utóda az alispáni tisztségben, Rákóczihoz csatlakozott s mint a fejedelem egyik legbizalmasabb párthive nagy szerepet játszott, de végül öngyilkossággal vetett véget életének.
Megemlitjük még végül, hogy az Institut egy nagyobb munkát készít elő: «Stamm- und Ahnentafeln zur neussten Geschichte Österreichs; Krieg, Umsturz und Nachkriegszeit» címmel, amely a legjelentősebb vezető személyiségeket fogja tárgyalni, pártpolitikai állásukra való tekintet nélkül válogatva össze azokat.
H.
