Isoz Kálmán: Latin zenei paleográfia és a Pray-kódex zenei hangjelzése. Budapest, 1922. 8°, 128 l.

Full text search

Isoz Kálmán: Latin zenei paleográfia és a Pray-kódex zenei hangjelzése. Budapest, 1922. 8°, 128 l.
A hazai tudományos kutatás a zenei paleografiával eddig nem foglalkozott behatóbban. A külföldi, nagy terjedelmű irodalommal szemben a magyar irodalom alig tud egy nehány e nembeli terméket felmutatni. Bartalus István, Bogisich Mihály, Hofecker Imre, Szentimrényi Imre, Molnár Géza művei volnának jóformán azok, melyek a középkori hangjegyírással, a neumákkal foglalkoznak. Isoz Kálmán munkája örvendetesen gyarapítja a gyér magyar irodalmat, s becse abban rejlik, hogy a Halotti beszédet tartalmazó Pray-kódexek zenei hangjegyeinek kérdését tisztázza.
Isoz munkája három főrészre oszlik. Az első a latin zenei paleografiával általában foglalkozik és az e tárgyra vonatkozó tudnivalókat nyolc fejezetben foglalja össze. Ez a rész a vonatkozó irodalom figyelmes felhasználásával a latin zenei paleografia lényegének rövid összefoglaló ismertetését adja. E fejezetek közül a hetedik foglalkozik annak a kérdésnek meghatározásával, hogy mit kell neuma alatt értenünk. Szerző az e kérdésre vonatkozó definitiók alapján a neumának következő meghatározását adja: «Neumák a zenei hangjelzést szolgáló, ama pontokból, vonalkákból és horgocskákból szerkesztett grafikus ábrák, melyek valamely dallam vonalát viszonylagosan, vagy a sor (kulcs) fellépésétől kezdve a dallam egyes hangjainak helyét a hangsorban pontosan jelzik, a nélkül, hogy az egyes hangok időbeli értékét is megállapítanák.» E definitiót szószerint idéztük, mert a magyar irodalomban tudtunkkal ez adja meg először a neuma pontos meghatározását.
A munka második része a Pray-kódex zenei hangjelzésével foglalkozik. Ez a rész négy fejezetre oszlik. Az első a Pray-kódexről való eddigi ismereteinkről szól, a második a kódex tartalmát a zenei paleografia szempontjából vizsgálja, a harmadik a zenei hangjelzést író nyolc kéz írásának taglalását adja, míg a negyedik fejezet az eredményeket foglalja össze. Azokra a gondos vizsgálatokra, melyeket a szerző e részben végez, nem terjeszkedtünk ki részletesebben, ez nem tartozik folyóiratunk keretébe. Elég lesz, ha a szerző megállapította eredményeket ismertetjük, melyek a következők.
A Pray-kódex neumáiban nyolc kéznek írása állapítható meg, melyek valamennyie német iskola neveltjére mutat. Ez a körülmény megnehezíti a kormeghatározást is, miután, mint szerző kimutatja a német zenei hangjelzés a legkonzervativabb, mely az újabb neumaformákkal és rendszerekkel együtt használta a régit. Hasonmásokkal való összehasonlítás alapján ugyanis kitűnik, hogy a Pray-kódexben előforduló formákhoz hasonlóak a külföldi kódexekben a XI. század 36végétől a XIII. századig terjedő időközben találhatók.
A nyolc kéz közül az A és B kéz a legrégibb és a XIII. század elejéről való. E kettőhöz csatlakozik az F kéz is. A C kéz valószínűleg a XIII. század közepéről, az E kéz e század második feléből való, a D kéz pedig közvetlenül csatlakozik az E kézhez. A G kéz átvezet a XIV. századba és ennek a folyamáról való a H kéz által írt rész.
Az istentiszteleti énekkönyveknek csak egy része neumázott és a zenei hangjelzésnek majd egy, majd más helyen való alkalmazása rendszeres zenei másolás helyett a mindenkori szükséglethez alkalmazkodó neumázást mutatja, a kiegészítő jelek, főleg a liquescentiát jelentő neumák rendkívül ritkák. A zenei hangjelzést írt kezek száma eléggé nagy és ezek időrendben egy századot töltenek be. E megállapítások alapján szerző azt következteti, hogy a Pray-kódexet valamely hazai kolostorban oly magyar szerzetesek neumázták, akik német vidéki bencés kolostorokban vagy onnan bevándorolt tanítómesterektől tanultak, amivel együtt járt, hogy veszendőbe ment a sokféle kiegészítő jel és díszesebb énekmód, és feleslegessé vált a magyar fül előtt idegen liquescens énekmód és annak grafikai ábrázolása. E szerint tehát a végeredmény abban a három pontban foglalható össze, hogy a Pray kódexet a XIII. század elején írták, legalább másfél századon keresztül állandóan használták hazánkban, hogy ezen időszakon belül magyarországi bencés szerzetesek írták zenei hangjelzéseit.
A mű harmadik része a neumatologia fejlődését és könyvészetét adja. Ez utóbbi becsét nagyban emeli az a körülmény, hogy a szerző az egyes műveknél azok tartalmára is rövid indikaciót ad.
– y.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi