Mátyás király pajzsa Párisban.
Mátyás király pajzsa Párisban.
A bécsi Kunsthistorisches Museum fegyvergyüjteményében levő gyanús Mátyás-féle kardon kívül csak két fegyvert ismerünk, melyet Mátyás király személyével közvetlenül összefüggésbe lehet hozni. Az egyik a legutóbb az európai piacon felmerült és a new-yorki Metropolitan Museumba került, ugyancsak nem kétségtelenül hiteles, elefántcsontból készült számszeríjj, melybe Mátyás címerei s néhány kedves gótikus stílű figurális dísz van vésve, a másik a párisi Musée de l’armée Mátyás-pajzsa, melynek elég bő irodalmához szabadjon még néhány szót hozzáfűznöm.
A darab csaknem egész irodalma kiemeli, hogy mily rendkívüli művészi alkotással állunk szemben, ami legalább is túlzásnak nevezhető, mert gótikus stílű dekorációi ízlésesen vannak ugyan elosztva a pajzs felületén, de összeállításuk s munkájuk nagyon egyszerű, amit a Mátyás rendelésére akár idegenben, akár itthon készült iparművészeti tárgyakról, nevezetesen az ötvösmunkákról általában éppen nem lehet mondani.
Mindmáig eldöntetlen kérdés, vajjon mi rendeltetése lehetett a pajzsnak? Kubinyi Ágoston,* ki elsőnek ismertette a darabot, azon a véleményen van, hogy a pajzs kis formája miatt (61˙1×44˙4 cm.) nem szolgálhatott harci pajzsnak s úgy véli, hogy a király halotti pompájára készült s annál használtatott. E feltevésére három érvet hoz fel: 1. a pajzs sötét színeit, melyek gyászt mutatnak (a pajzs tiszta aranyszínű lévén, erről szó sem lehet, annál kevésbbé, mert a címerek valamikor színesen virítottak s csak az idő okozta elfeketedésüket), 2. a középcímert körülvevő «tűzlángos sugarak, melyek a boldogult megdicsőülését vagy fényét kívánták kifejezni». (Ezek, nézetem szerint, halálától egészen függetlenül kifejezhetnék egyszerűen Mátyásnak király voltát is.) 3. A felirat, mely a pajzs egész szélén – címerektől és cserfagalyaktól megszakítva – körülszalad: «Alma dei genitrix Maria interpella pro rege Mathia». (Ez helyes szempont s alább még szólunk róla.) Kubinyi fejtegetései végén tehát oda konkludál, hogy a pajzsot Mátyás temetésénél használták, «még pedig hihető inkább a bécsi, mint a székesfehérvári ünnepélynél». Ez a nézet utóbb csak még egyszer merült fel, a Nemzeti Múzeum Régiségtárának katalógusában* s általában inkább az a vélemény alakult ki, hogy a darab Mátyás királynak harci pajzsa volt,* amit a rajta látható lyukak bizonyítanak, melyeket lándzsa és nyíl vertek bele.* E nézet képviselői Korda és Szendrei ama sejtésüket is jogosnak vélték, hogy az egyik, a pajzsot teljesen áttörő lyuk éppen a moldvai hadjáratban 69kapott lándzsaütés útját mutatja, mely ütéstől fakadt seb a király mellén négy évig gyógyult.* Noha Szendrei Kubinyi föltevését ezek után «teljesen megdöntöttnek» tekinti, nem vagyunk az ő igazáról sem meggyőződve, egyrészt, mert ezek az ütődések 450 év alatt bármi más módon is érhették a pajzsot, másrészt, mert a pajzson látható címerek bő teret engednek a kétkedésnek.
Kubinyi Á.: Mátyás király pajzsa a Magyar Nemzeti Múzeumban. Magyar Akadémiai Értesítő 1855-ről. 319–325. l.
Kalauz a Régiségtárban. Budapest, 1912. Folyosó. 15. szekrény. 24. szám. – A párisi pajzsnak másolata, melyet 1845-ben, Lajos Fülöp király csináltatott és küldött Petrichevich Horváth Lázár útján a Magyar Nemzetnek.
Nemes-Nagy: A magyar viseletek története. Budapest, 1900. XXXVII. lap. 45. tábla. 15. ábra.
L. Robert: Catalogue des collections composant le musée d’artillerie en 1889. Paris, 1889. I. 244–245. l. 7. sz.
Korda D.: Mátyás pajzsa Párisban. Hadtörténelmi közlemények. Budapest, 1890. III. 235–242. l. – Szendrei I.: Magyar hadtörténelmi emlékek a külföldi múzeumokban. Hadtörténelmi közlemények. 1925. 439–441.
E címerekre vonatkozólag szintén eltérőek a vélemények. Abban mindenki megegyezett, hogy a pajzs közepén Mátyás címerei vannak. E címerek a megszokott összeállításban (1. magyar pályák, 2. cseh oroszlán, 3. dalmát leopárdok, 4. kettős kereszt és 5. szívpajzsban holló), de szokatlan elrendezésben fordulnak elő. Ugyanis a 2. mezőben a kettős kereszt szokott lenni és a 4.-ben a cseh oroszlán és nem megfordítva, mint itt. Ilyen formában máshol egyáltalán nem láttam a címert. Vitás azonban a többi címer. A felső címer kék mezőben* arany koronát mutat; ezt már Kubinyi helyesen nevezte Galicia címerének.* A jobbról levő címert pedig, kék mezőben ostáblás morva sast, Kubinyi már szintén helyesen ismerte fel. Nem helyes azonban a másik két címerre vonatkozó véleménye, mely szerint az alsót Cumania (Moldva), a baloldalit Lodomeria címereinek tartja. Korda őszintén bevallja, hogy a két utóbbi címer előtte ismeretlen. A Régiségtári kalauz a «társországok címereit», Szendrei ismét Lodomeriát és alsó Moldvát emlegeti.
A kék mindenütt feketének látszik.
Csak Korda látja benne Bosznia címerét.
A címereknek azonban nincsen közük sem Lodomériához, sem Moldvához, sőt még az országhoz sem. Az alsó címer pajzsa két mezőre oszlik s a felső aranymezőben ágaskodó féloroszlánt, az alsó pedig kékmezőben arany csillagot mutat. Ebben a címerben minden kétséget kizáróan, meglepetve ismerünk rá Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépost címerére. Pontosan ezekben a színekben és ebben a formában megtaláljuk a prépost négy pomás kéziratának* számtalan lapján. Hogy mit kereshet Kálmáncsehi Domonkos címere Mátyás király pajzsán, arra nézve nem lehet nagyon sokféle magyarázat. Világos, hogy Mátyás király a saját pajzsára semmi szín alatt rá nem vésethette a prépost címerét, mert annak nem lett volna értelme. Eleve el kell vetnünk azt a feltevést is, hogy a pajzsot Kálmáncsehi a maga számára készítette, mert hiszen viszont ott vannak az országcímerek és a főhelyen Mátyáséi.
Hoffmann E.: Középkori könyvkultúránk néhány fontos emlékéről. Magyar Könyvszemle. 1925. 28–35. l.
Marad tehát két lehetőség. Az egyik az, hogy Kálmáncsehi ajándékba adta Mátyásnak a pajzsot. Ez ellen tulajdonképpen semmi döntő érvet sem lehet felhozni. Kálmáncsehi a királlyal jó viszonyban volt s bátran adhatott neki ajándékot. Ez ellen csak a pajzs köriratának szövegezése szól, mert valóban kézenfekvőnek látszik, hogy Máriát az elhunyt Mátyás lelki üdvéért kérik szószólónak, nem pedig az élőnek harci dicsőségéért. Ezzel a sajátságos szövegezéssel meglepően vág össze Kálmáncsehi címerének jelenléte, mely ebben az összefüggésben teljes mértékben igazolni látszik Kubinyinak eddig semmivel sem indokolt feltevését, hogy a pajzs a temetésre készült. Feltevésének az a része, hogy a bécsi temetésnél használták és nem a székesfehérvárinál, a címer világánál magától megdől. A székesfehérvári temetés ünnepségeiről elég részletesen vagyunk értesülve. A 70menet a székesfehérvári prépost palotájából indult el a templom felé és Mátyás király felett a templomban Kálmáncsehi Domonkos mondta a gyászbeszédet. A temetéssel kapcsolatban János herceg pazar ajándékokat adott a prépostnak jutalmul, egy 45,000 arany értékű tömör aranyból készült, gyönggyel rakott remek művű feszületet, gyöngyös csészéket és aranytálakat, gyertyatartókat, kelyheket stb. stb. Alig képzelhető, hogy ily nagy ünnepségnél, mely a saját templomában megy végbe, melynél ő mondja a gyászbeszédet s temploma azért ily gazdag jutalmat kap, Kálmáncsehi Domonkos hivatalos állásának képviseletében ne járult volna hozzá a menet vagy a ravatal feldíszítéséhez. S ha ez tényleg megtörtént volna, úgy semmi sem lehetett alkalmasabb erre a célra, mint ilyen tündöklő aranyszínű pajzs, melyen drága gyöngyökként ragyogtak a címerek.
A baloldali címer szintén két részből áll: fekete várfalból növő fekete torony, mely fehér mezőbe nyúlik bele. A toronytól jobbra balra egy-egy arany csillag. Ez a címer Varjú Elemér megállapítása szerint színben és formában teljesen egyezik a csáktornyai Ernuszt címerrel és így nem igen jelenthet egyebet, mint Ernuszt Zsigmond pécsi püspökét. Ennek a ténynek megállapítása azonban nemhogy végleg megoldaná a kérdést, hanem újabb komplikációt hoz. Ha nem különös és véletlen találkozás csak, hogy az Ernuszt-címer teljesen azonos egy másik, eddig ismeretlen jelentésű címerrel, úgy okvetlenül azt kell hinnünk, hogy több ilyen pajzs is díszítette a ravatalt és ily módon talán az egész klérus képviseltette magát, más pajzsokon más és más címerek lévén föltüntetve.
Akárhogyan áll a dolog, az az egy nagyon valószínűnek látszik, hogy a párisi pajzs Mátyás királynak nem harci pajzsa volt, hanem temetésének díszítményei közé tartozott.
Dr. Hoffmann Edith.
