Gergely 1710 előtt Vajka érseki szék albírája, 1710 körül Sáros megyébe költözik ahol őt még 1715-ben is találjuk, midőn ott Pozsony vármegye nemesi bizonyítványa alapján nemességét ki is hirdetteti. Miután testvéreivel ugyanezen év dec. hó 4-én Keszölcésen megosztozott, a reá eső keszölcési fundust és a reá háramlott sárosfalvi birtokrészt József testvéröccsének zálogba adja s újból távozik Csallóközből. Utóbb a Zemplén vármegyei Tavarnán találjuk, ahol gróf Barkóczy Ferenc birtokán tiszttartó s egyben vármegyei adószedő is. Itt éri őt a halál 1729 jan. 8-án.
Neje Gombos Katalin, kitől öt gyermeke származott és pedig:
a) Anna, Turchányi Györgyné, utóbb Szelecsényi Mártonné, akiről csak annyit tudunk, hogy Julianna hugával 1767-ben tiltakozik.
b) István, a második gyermekök. Gyermekéveit Eperjesen töltvén a humaniorákra Lőcsére onnan pedig a filozófiára Kassára került. Tanulmányait befejezvén, kamarai szolgálatba lép, 1733 körül kamarai helyettes protokollista, 1742-ben harmincados Sátoraljaújhelyen, 1745-ben is még ezen állásában kellett lennie, minthogy ekkor ezer forint kauciót tesz le. Valószínű, hogy ezen állásában 1751. évi dec. 29-én bekövetkezett haláláig megmaradt, minthogy Zemplén vármegye közönsége az 1750. évi febr. 4-én tartott közgyűlésén neki és édes testvérének Lőrincnek igaz nemesi voltukról bizonyítványt ad Sáros vármegye 1740 márc. 11-iki bizonyságlevele alapján.
Gergely ezen fiának József nagybátyjához intézett, 1733 aug. elsején Kassáról keltezett levele tette lehetővé ezen teljesen elszakadt vonal történetének felkutatását.
Neje Petneházy Johanna, kitől két fia származott:
α) Zsigmond, 1762-ben a leleszi konvent előtt mint anyja meghatalmazottja ennek öt vármegyében fekvő birtokai ügyében felvallást tesz, 1763 körül pedig a rácfehértói uradalom tisztje.
c) Lőrinc, 1733-ban Egerben retorikát hallgat, majd Rómába megy, honnét visszatérve Zemplén vármegyében nemességét bizonyíttatta.
d) Julianna kinek férje Krassai László, a borsodvármegyei Bessenyő-Ládon birtokolt. Ellene s a közbirtokosság ellen Nyárády János 1757-ben osztályhelyesbítési pert indított. Utóbb pedig 1767-ben Anna nénjével a már ennek kapcsán említett tiltakozással él. Szendrő-ládi birtokrészét 1786-ban vejének Köntzei Illésnek elidegenítvén, Gombos Ferenc az elidegenítés ellen tiltakozott. Nemsokára reá elhalt, mivel magnélküli halála folytán birtokai még ugyanebben az esztendőben sequestráltattak. A szedikerti 36birtok dolgában nőtestvéreivel együtt ugyancsak sok dolgot adott a szepesi kamarának, mint azt a fennmaradt iratok tanusítják.
Ezzel aztán meg is szünnek ismereteink Gergely vonaláról, melyet nőtagjaiban is részletesebben ismertettünk, minthogy a család Csallóközben élő sok tagjában begyökerezett az a felfogás, hogy csak azok tartoznak a Csallóköziek közé, akik ott vagy Pozsony vármegyében élnek, a többi az «más család».