TÁRCA.
72TÁRCA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság működéséről 1930 elején számoltunk be utoljára folyóiratunkban. A Társaság életében azóta lefolyt események közül fájdalmasan tör fel az a súlyos veszteség, mely elnökének, Áldásy Antalnak, a nyár folyamán történt elhunytával érte. A Turul-ról is hiányzik neve, a gondos, lelkiismeretes szerkesztőé, és annak most megjelent füzete már csak mélységes gyászunknak tud tanuja lenni. Mult évi, 1931 nov. 26-án tartott közgyűlésünkön még jelen volt; de hosszú, súlyos betegségének előjelei már akkor mutatkoztak, s ezért úgy e közgyűlést, mint a következő igazgató-választmányi üléseket is már Szentpétery Imre másodelnök vezette. A megírt szomorú esemény okozta, hogy – miután a Turul szerkesztése ügyében csak az őszi ig.-vál. ülés határozhatott, annak idei évfolyama nem jelenhetett meg idejében s ez alkalommal még összevont, egész évfolyam alakjában kellett azt szétküldenünk t. tagjainknak.
A Társaság új elnökének megválasztása ezévi december hó 14-re összehívott rendes közgyűlésünk napirendjére tüzetett ki. A közgyűlés, melyen Varjú Elemér másodelnök elnökölt, egyhangú szavazattal Szentpétery Imre eddigi egyik másodelnököt választotta meg a Társaság elnökéül. Vele Társaságunk élére újból a tudomány embere került, mint a budapesti tudományegyetemen az oklevéltan és címertan ny. r. tanára, a Társaságunk által művelt tudományághoz legközvetlenebbül hozzánőtt tudós szakférfiú, akinek a Társaság szellemi és belső életében s fejlesztésében eddig is már hosszú idő óta kifejtett tevékenysége megnyugtató támasztéka lesz a Társaság jövő boldogulásának.
Az 1930. ápr. 3-a óta tartott ig.-választmányi üléseket (1930. nov. 20., 1931. jún. 5. és nov. 26., 1932. jún. 3., okt. 25. és dec. 14.) a folyó ügyeken kívül főleg a Társaság 1933-ban beálló 50-ik jubileumi évének a megünneplése foglalkoztatta. A Turul mult évfolyamában már tájékoztattuk t. tagjainkat az e célra kiküldött bizottság munkálatairól és terveiről, melyek között a súlypont egy tavasztól őszig terjedő időre rendezendő heraldikai és genealógiai kiállításra esik. Az azóta felmerült változtatásokról és pótlásokról az ezidei titkári jelentés tudósít. Közülök leglényegesebb az, hogy a jubileumi esztendő nem az eredetileg tervbe vett 1932., hanem az 1933. évre esik. Mert – mint az említett jelentés közelebbről megmagyarázza – jóllehet a Társaság megalakulására irányuló szervezkedés 1882-ben ment végbe, alakuló közgyűlését mindamellett csak 1883-ban tartotta s a Turul első számának megjelenésével egyidőben ekkor indult meg működése.
Az 1931. nov. 26-án tartott közgyűlésen a választmányból az alapszabályok értelmében kilépő Csánki Dezső, Daróczy Zoltán, Gárdonyi Albert, Illés József, Kollányi Ferenc, Lukinich Imre, Madzsar Imre és Sulica Szilárd újból, a megüresedett helyekre pedig Péterffy Lajos, Szilágyi László és Váczy Péter választattak meg ig.-vál. tagokul. A számvizsgáló bizottság tagjai lettek Isoz Kálmán, Taborsky Ottó és Paulovics Tibor.
A f. évi dec. 14-i közgyűlés által választott ig.-vál. tagok közül az újból megválasztottak következők: Ghyczy Pál, Hóman Bálint, Kumorovitz Bernát Lajos, Sárközy Imre, Tóth László, Váczy Péter, Czobor Alfréd. A megüresedett ig.-vál. tagsági helyekre megválasztattak: Deér József, Fekete Lajos, br. Győrffy Samu, Isoz Kálmán, Miklóssy Zoltán és Pilch Jenő; számvizsgáló biz. tagokul pedig Taborsky Ottó, Paulovics Tibor és Borzsák István. Ugyanez a közgyűlés töltötte be a már huzamosabb idő óta üresedésben levő tisztiügyészi tisztséget is. A Társaság ügyésze egyhangú szavazattal dr. Kégl József ügyvéd lett.
Üléseink egy része egyúttal felolvasó ülés is volt. Az 1930. nov. 20-i vál. ülésen Lukcsics Pál ig.-vál. tag olaszországi kutatásai alapján, színezett rajzok bemutatásával, a XIV. századi itáliai magyar zsoldos lovagok hadijelvényeit ismertette. Az 1931. jún. 5-in Végh Gyula, az Iparművészeti Múz. föigazgatója, ig.-vál. tag, a magyarországi püspökök címereiről szóló, a magyar egyházi heraldika alapvető feldolgozásának tekinthető művéből olvasott fel szemelvényeket, a szerző által művészi kézzel megrajzolt és festett címerképek kiséretében. Ez a mű heraldikánknak eddig még ily széles alapokon és rendszerességgel figyelemre nem méltatott területét veszi művelés alá. Ugyanekkor 73olvasta fel Tóth László, szintén ig.-vál. tag, egy jezsuita történetíró, Péterffy Károly, családtörténeti feljegyzéseiről írt tanulmányát. Végül az ezidei közgyűlésen Sulica Szilárd tartott felolvasást a betű szerepéről a magyar címerképeken. E dolgozatok legtöbbje a Turulban j elenvén meg, róluk itt részletesebben nem szólunk.
A Társaságnak az 1930–1932. időszakra terjedő szellemi munkásságát egyébként elsősorban folyóirata tükrözi vissza. 1931-es és 1932-es évfolyamaiban a családtörténet, címer-, pecsét- és oklevéltan egyaránt képviseletet nyer. Az 1931. évfolyamot még Áldásy Antal elnök és Czobor Alfréd titkár együtt szerkesztették. Áldásy elnök halála következtében a f. é. okt. 25-én tartott ig.-vál. ülés a további szerkesztéssel a titkárt bízta meg.
Szaktudományunk művelésének regisztrálása azonban hiányos lenne, ha fel nem sorolnók azokat is, akik önálló művekkel tették magukévá Társaságunk célját, vagy olyan művekkel gazdagították történeti irodalmunkat, melyek e cél elérésének fontos segédeszközei. 1930-ban megjelent Áldásy Antalnak a Magyar Nemzeti Múzeum címeresleveleit ismertető munkája II. kötetének 2. füzete is, az egész kötethez szolgáló tartalommutatóval. Az 1600. évvel zárul. Értékét a szakemberek az előző részek nyomán jól ismerhetik. Nagy örömmel üdvözölhetik munkásaink a magyar diplomatikának kezdettől fogva rendkívül nélkülözött kézikönyvét, Szentpétery Imre mostani elnökünk Magyar Oklevéltanát, mely a Hóman Bálint által szerkesztett «A Magyar Történettudomány Kézikönyve» c. sorozatos mű egyik dísze. Akik a genealogia tudományos művelését tűzik ki céljukul, e könyv tanulmányozását nem mellőzhetik; mint ahogyan Társaságunk is a diplomatikát már megalakulásakor beillesztette a maga körébe vont és általa művelésre szánt tudományágak közé. Szintén a közelmultban jelent meg másik; az «Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke» c. munkájának III. füzete, mely IV. Béla király okleveleivel zárul. Családtörténeti irodalmunk terén kifejtett fokozottabb munkásság tanui: Döry Ferenc ig. vál. tagunknak gróf Buttler János házasságáról mélyreható forráskutatásokra támaszkodó kritikával megírt, terjedelmes műve, melyben egy 140 évvel ezelőtt megkötött házasság körül szállongott, a fantázia által regényesen kiszínezett, de már igaznak hirdetett mendemondát dönt meg. Viczmándy Tamás r. tagunk a délvidékről Zemplénbe költözött, itt emelkedett és közéleti szerepet vitt Butykai és Viczmándi Viczmándy-család történetét rajzolja meg nagy területről összegyüjtött forrásanyag felhasználásával. Kölcsey Dezső, valamint Dapsy Vilmos saját családjuk történetét vázolják. Ifj. Kerekes József a «História» c. folyóiratban a kihalt Mórocz-család történetét ismerteti beható részletességgel. A genealogusok által nagy haszonnal értékesíthető újabb forráskiadások közül valók: az Apponyi-oklevéltár II. kötetének első füzete (1527–1564.); Eperjes város középkori okleveleinek Iványi Béla ig. vál. tagtársunk által közreadott regesztái; a gr. Zichy-család id. ága okmánytáránák Lukcsics Pál által közreadott, a korábbi köteteket gazdag anyaggal kiegészítő XII. kötete, valamint szintén tőle a Római Magyar Történeti Intézet kiadásában megjelenő Olaszországi Magyar Oklevéltár I. kötete, mely a XV. századi pápák okleveleinek sorozatából V. Márton pápa okleveleit tartalmazza. Fekete Nagy Antal a Petróczy-levéltár középkori okleveleinek regesztáiban szepességi anyagot ad, magának a levéltárnak külön füzetben (különlenyomat a Levéltári Közlemények 1930. évfolyamából) megírt ismertetése kapcsán. Újabban Baán Kálmán összeállításában «Magyar genealógiai és heraldikai forrásmunkák 1561–1932.» címen egy bibliographiai füzet is megjelent.
A szerkesztő.
