Ambrózy György: A magyar csatakép. Budapest. 1940. 8-ad r. 194 l.
Ambrózy György: A magyar csatakép. Budapest. 1940. 8-ad r. 194 l.
A kiállításában is díszes kötet nem tartozik szorosan véve szaktudományunk körébe. Mégis megemlékezünk róla, mert Ambrózy a magyar csataképekkel nemcsak mint művészi alkotásokkal foglalkozik, hanem azokat «a történet legbiztosabb és legkonkrétebb tanuságtevői»-nek tekinti. Ebből a felfogásból, amelyet bevezetésében módszertanilag is alátámaszt, logikusan következik, hogy munkája a magyar tárgyú csataképábrázolások kitűnő áttekintése a művészet és a történelem összefüggéseinek szempontjából. A hangsúly mindenütt a történelmen van, ez teszi munkáját a történettudomány szempontjából is értékessé. Egyrészt a magyar történeti ikonográfiához, amelyet szerencsésen indítottak el ifjabb Vayer Lajos tanulmányai és Baráth Tibor alapvetése, gazdag anyagot szolgáltat, másfelől pedig társadalomtörténeti szempontból is értékes tanulságok vonhatók le a heroikus magyar nemesi életforma alakulásának és fejlődésének különböző korokban és különböző művészeknél való megnyilatkozásaiból. Ebből a szempontból Ambrózy munkája szerencsés továbbépítése Gerevich Tibor és Genthon István magyar történeti és ikonográfiai alapvetésének (A magyar történelem képeskönyve. Budapest, 1935) is.
Tóth László.
