Dévén, (Theben)
Dévén, (Theben), Pozson m. német mváros. Fekszik Pozsontól 1 1/2 órányira, épen az ország határszélén, ott, hol a Morva zavaros habjai a Dunába ömlenek. Van egy kath. paroch. temploma, harminczad-hivatala a Dunaparton, vendégfogadója, és serháza. Szántóföldje felette kevés; rétje, legelője is szűk; de szőlőhegye tágas; erdeje elég. Lakosai, kik 1618 kath., 14 evangelikus, 21 zsidókra mennek, mesterséget folytatnak, sok gyümölcsöt termesztenek, (hires kiváltképen baraczkjok), cserépedényeket csinálnak, hajókáznak. Az edényekkel, gyümölcsökkel, és fával kereskedés nem megvetendő. A helység felett nyugotra fekszik épen a Duna és Morva öszvefolyásánál omladozott régi vára. Épült ez egy magában álló kőszikla hegy tetején, melly a Morva vize felől széditő meredekségű kősziklákból áll, de a helység felől könnyű felmenetelt enged. Ki légyen első épitője, bizonytalan; némellyek a marahanusoknak, mások a romaiaknak tulajdonitják; annyi azonban kétségkivül való, hogy 864 esztendőben a nagy Morvaország határvárai közé számláltatott, s ide vonta magát Rasztich tót herczeg minden kincseivel, minekutána Lajos német császárral való háborujában meggyőzettetett, hanem itt kemény tartós ostrom után kénytelenittetett magát feladni. A magyarok mikor foglalták el először, nem lehet meghatározni, s nem is találni róla emlitést 1233-dik esztendeig; midőn II. András alatt Fridrich ausztriai herczeg mind a várat, mind a várost felégette, 1272 Ottokár cseh király foglalta el; a 16-ik század kezdetével a Bazini, és Szentgyörgyi grófokat esmerte urának. A mohácsi veszedelem után I. Ferdinánd Báthori István nádornak ajándékozta, ki itt is halt meg 1535-ben. Kihalván a Báthoriak ecsedi ága, 1609-ben II. Mátyás 40 ezer forintban Keglevics Jánosnak ereszté által, ez ismét zálogba a Palocsaiaknak. A Bethlen háboruban Dévén urai megnyittaták kapujokat önként a Bethlen seregnek, de 1621-ben Bonquoi cs. generális visszavette. 1635-ben Pálffy Pál nádor III. Ferdinánd engedelmével letévén a Palocsaiaknak a zálogos summát a várat örökösen megszerzé, s most is egy ivadékja t. i. herczeg Pálffy birja. 1683-ban a törökök hijában próbálták bevenni. 1809-ben a már ugy is pusztán lévő várát a francziák puskaporral felhányatták, ugy hogy ez most csak omladékban hever; sőt a kősziklába vágott mély kutat is, mellynek a Dunával öszveköttetése volt, lassan kődarabokkal behányták. Egyébiránt a kilátás innen igen gyönyörű. Ugyanis keletre a Dévényi szőlőhegyeket, a magas erdővel boritott Köbel hegyét; északra, és nyugotra a zavaros Morva vizétől hasitott termékeny róna Marchfeldet, számos faluival, kertjeivel, kastélyaival; délre a Duna szigeteit, s hamburgi, volfstháli több mfdre menő, hegyeket egy álló pontból felvehetni. A most emlitett Köbel hegye ezen a vidéken legmagasabb, s a kilátás innen még sokkal kiterjedtebb, és szebb, mint a Dévén várhegyről. 1809-ben a francziák kémlő pontul használták, az austriai seregek mozdulásinak kitudására. Nevezetes ezen hegy arról, hogy a Hidegkút, és Ujfalu felé vonuló oldalában sok kővé-vált tengeri állatokat, nevezetesen csigákat lehet találni, mellyek a hegy teteje felé egészen eltűnnek, hanem helyette agyag foszló kő jön világosságra; továbbá a felső réteg alatt a legfinomabb barna, szürke szinű turfa találtatik, s a pozsonyi kertészek ezt szokták közönségesen használni a nagy ritkaságu hortensiák nevelésére.
