Podrecsány
Podrecsány, tót falu, Nógrád vmegyében, a pest-nagybányavárosi országut mellett, egy kies meglehetős szűk, de hosszan terjedő völgyben, mellynek közepén folyik a Podrék, máskép Krivány patak, ut. post. Losonczhoz északra 1 1/2 órányira. – Határának észak-nyugoti része hegyes, hol a legszebb gubacsot és makkot termő tölgyerdők, s ezek közepén egészséges forrásokkal bővelkedő hegyi rétek láthatók; a határ többi részei lassan emelkedő dombokon, rétjei völgyekben feküsznek, mellyek csatornák által bármikor megöntözhetők. – Határkiterjedése 1975 hold, mellyből 66 hold belsőség, 630 1/2 szántóföld, 160 rét, 1078 erdő, 40 1/2 hold legelő. Urbéri szántó és beltelek 335 hold, rét 74 hold. Majorsági beltelek 61 1/2, szántó 300 1/2, rét 86, erdő 1078, közös legelő 40 1/2 hold. Földe részint agyagos, részint barna porhanyós; terem tisztabuzát, rozsot, árpát, zabot, burgonyát, ázalékot és lóherét. – Népessége 459 lélek, kik közt 370 ágostai, 82 romai kath., 4 héber; a r. katholikusok a divényi, az ágostaiak a tamási anyaegyházhoz tartozván. – Lakosai közül némellyek marhával kereskednek; de főélelem forrás nyáron át a juhtartás. A juhokat t. i. tavaszszal Erdélyben s a Bánságban összevásárolván, nyáron az itteni jó hegyi legelőn tartják, igen izletes turót készitenek, télre pedig a juhokat ismét eladják, mivel szűk a takarmány. A falu nyugoti oldalán levő nagy hegyek egyik legmagasabb csucsán két helység határai pontosulnak, igen regényes és meglepő kilátással. A podrecsányi hegyekben látható üregek bizonyitják, hogy itt hajdan érczbányák müveltettek. Nevezetesek e helységben a szendrői Török János úr alsó és felső kastélya, és r. kath. templom. A felső emeletes kastély egyszersmind laka Török János urnak, áll egy dombon, a falu nyugoti oldalán. E domb belseje basaltkő, tetején jó feketés föld; a kastély messzeről szemlélhető, s 20 holdnyi kiterjedésü kertekkel van körülövezve. A kertbe nyiló egyik főajtótul kezdve a falu felé igen magas két sor ős fenyőfa, jobb és baloldalon pedig számos fejér veres fenyő, s más egyéb bel és külhoni facsoportozatok léteznek. A kilátás a dombról felette pompás, és messzeható. Megjegyzendők továbbá az itteni gyümölcskertek, hol a tulajdonos által mindenféle s legjobb faju gyümölcsfák tenyésztetnek. Össze van itt kötve a hasznos a kellemessel és széppel; mennyiben a gyümölcsfák, a lóherések, veteményes kertek, szőlők nem kis hasznot hajtanak; kellemessé, sőt mondhatni paradicsommá teszik az itteni lételt a kerti és erdei fák között nagy költségekkel és jó izléssel elrendezett tekervényes sétautak, lugosok, és pihenő helyek, nem különben a mesterileg elrendezett, csoportozatokban látható különféle virágfajok, mellyek tavasz kezdetétől fogva, az ősz bevégeztéig balzsamos illattal árasztják el a levegőt. Az alsó kastély 4 bástyával van körülvéve; hajdan II. Rákóczy Ferencznek is szolgált vendéglakul, s ezelőtt 300 évvel igazittatott ki; mint egyik falon levő felirásból látszik. Végre itt van az országszerte hires cseréppipa gyár, szinte Török János úr tulajdona, ki az 1845-ki bécsi iparműkiállitásban dicsérő oklevelet nyert pipáiért. Évenkint 8–10,000 pforint. áru szállittatik magába Bécsbe. Az agyag helyben találtatik. Van még itt 2 vizimalom, sör és pálinkaház, korcsma, mészárszék. A falu birtokosa Török János, és még báró Balassa Sándor.
