Ady Endre: Új, virágos ifjúsággal
Új, virágos ifjúsággal
Általvetőm virág málházza,
Lábaim ugrós kedvüek,
Kedves súllyal hullott reám
Életemnek késett áldása.
Lábaim ugrós kedvüek,
Kedves súllyal hullott reám
Életemnek késett áldása.
Mosolygó, nagy szememben reszket
Sok-sok boldog látnivaló,
Sok telő kedv és áhitat,
Hogy mindent-mindent újrakezdek.
Sok-sok boldog látnivaló,
Sok telő kedv és áhitat,
Hogy mindent-mindent újrakezdek.
Ni, mennyi van még a világon,
Örömre-szántak és jövők,
Hopp, hívnak-várnak az utak:
Be szép vagy, én új ifjuságom.
Örömre-szántak és jövők,
Hopp, hívnak-várnak az utak:
Be szép vagy, én új ifjuságom.
Be hazudtam vén teltségemmel,
Be jó az édes habzsolás,
Be sűrü jószág a csoda,
Be jó ember a derült ember.
Be jó az édes habzsolás,
Be sűrü jószág a csoda,
Be jó ember a derült ember.
Kék hegyeken, zöldelő fákon
Ámulat s igéret rezeg
S újfajta, szelid mámorok
Bizseregnek át a világon.
Ámulat s igéret rezeg
S újfajta, szelid mámorok
Bizseregnek át a világon.
Olyan édes-fáradt az este
S mozgatók a fény-reggelek
S oly boldog az eltévedés
Kis boldogságokat keresve.
S mozgatók a fény-reggelek
S oly boldog az eltévedés
Kis boldogságokat keresve.
Víg a sírdomb, tarkák a völgyek,
Ihaj, be sok a tréfa-szó,
Tájék, kötődés, nóta, nő:
Meg nem állom, hogy ne fütyöljek.
Ihaj, be sok a tréfa-szó,
Tájék, kötődés, nóta, nő:
Meg nem állom, hogy ne fütyöljek.
