Ady Endre: Köszönet az életért
Köszönet az életért
Van-e szebb élet, mint a másik
S nem mindegy-e, akárhogyan
Verjük magunk az elmulásig?
S nem mindegy-e, akárhogyan
Verjük magunk az elmulásig?
Úgy siratom azt, amit sírtam,
Olyan nagy vétek a sirás:
Esti vezeklés hajnal-pírban.
Olyan nagy vétek a sirás:
Esti vezeklés hajnal-pírban.
Aki él, az mind, mind örüljön,
Mert az élet mindenkinek
Kivételes, szent örömül jön.
Mert az élet mindenkinek
Kivételes, szent örömül jön.
Én vétkeztem, százszor vétkeztem,
De már jön a megjobbulás,
Már az örömet látni kezdem.
De már jön a megjobbulás,
Már az örömet látni kezdem.
Már megragyog fénnyel az élet,
Mindennemü s mindenkié:
Milyen nagy, áldott fényességek.
Mindennemü s mindenkié:
Milyen nagy, áldott fényességek.
Akárki helyén éltem volna,
Életem éltem egyaránt,
Ujjongva avagy panaszolva.
Életem éltem egyaránt,
Ujjongva avagy panaszolva.
És akármi is fog már jönni,
Mielőtt végleg elmegyek,
Meg fogom ezt szépen köszönni.
Mielőtt végleg elmegyek,
Meg fogom ezt szépen köszönni.
