Ady Endre: A vörös Nap
A vörös Nap
Harcot és dögvészt aki hoztál
Babonás, régi századokra,
Kelj föl, óh, kelj föl, szent, vörös Nap,
Reám ragyogva.
Babonás, régi századokra,
Kelj föl, óh, kelj föl, szent, vörös Nap,
Reám ragyogva.
Csupa gyászt és feketét látok,
Amint halódva széttekintek:
Éjszakás, gonosz, részeg balsors
Űz, kerget minket.
Amint halódva széttekintek:
Éjszakás, gonosz, részeg balsors
Űz, kerget minket.
Sokáig lesz, sokáig tart még
A régi sors, a régi átok?
Késlekedő, tunya, vörös Nap,
Hozzád kiáltok.
A régi sors, a régi átok?
Késlekedő, tunya, vörös Nap,
Hozzád kiáltok.
Nem akarok dühvel meghalni,
Ajzott és visszatartott ívvel,
Remény nélkül, fekete gyásszal,
Fekete szívvel.
Ajzott és visszatartott ívvel,
Remény nélkül, fekete gyásszal,
Fekete szívvel.
Kelj föl, óh, kelj föl, szent, vörös Nap,
Míg gyűlölök, vagyok és élek:
Hatalmasabb, pusztítóbb lennél,
Hogyha én nézlek.
Míg gyűlölök, vagyok és élek:
Hatalmasabb, pusztítóbb lennél,
Hogyha én nézlek.
S ha te rám néznél, lángot küldnél,
Amiként az meg vagyon írva,
A gazokra. És én nyugodtan
Dőlnék a sírba.
Amiként az meg vagyon írva,
A gazokra. És én nyugodtan
Dőlnék a sírba.
