Ady Endre: [Tavasz és ősz]
[Tavasz és ősz]
Lantomnak húrja méla vágyba rezdül,
Hő kedve szottyant víg tavaszi dalra,
De, hajh, mért hányjunk borsókat a falra,
Őszi eső hull, permetez veszettül.
Ím, gesztenyét süt az ibolyás lányka
S tegnap tavasz volt. Elég furcsa kázus.
Nem is csodás, ha beteg e Pegázus,
Hiszen nem tudja, hányadán van már ma.
Ha ősz, legyen hát ködös, szürke, nedves,
Ha tavasz, legyen játszi, napos, kedves.
De igazi ősz s tavasz legyen aztán!
Mert így bús őszről nem írhat a költő,
Tavaszi verset még kevésbé költ ő,
Dühös tehát, a lantját felakasztván...
Hő kedve szottyant víg tavaszi dalra,
De, hajh, mért hányjunk borsókat a falra,
Őszi eső hull, permetez veszettül.
Ím, gesztenyét süt az ibolyás lányka
S tegnap tavasz volt. Elég furcsa kázus.
Nem is csodás, ha beteg e Pegázus,
Hiszen nem tudja, hányadán van már ma.
Ha ősz, legyen hát ködös, szürke, nedves,
Ha tavasz, legyen játszi, napos, kedves.
De igazi ősz s tavasz legyen aztán!
Mert így bús őszről nem írhat a költő,
Tavaszi verset még kevésbé költ ő,
Dühös tehát, a lantját felakasztván...
