Ady Endre: Utazás a Múltban
Utazás a Múltban
Hadd idézgessék ők a Multat,
Mulassanak a nyomorultak.
Mulassanak a nyomorultak.
Ahol a föld mi vérünk issza,
Szekerezzünk a Multba vissza.
Szekerezzünk a Multba vissza.
Fussunk velük targoncán ülve,
Bús emlékekre fölkészülve.
Bús emlékekre fölkészülve.
Mióta ők éltek és voltak,
Mindig minket űztek, gyilkoltak.
Mindig minket űztek, gyilkoltak.
Csak menjünk, hogyha ők akarják,
Járjuk a Mult vén birodalmát.
Járjuk a Mult vén birodalmát.
Gyalázott pór szüzek holttestén,
Százszor elszántott koldusmesgyén.
Százszor elszántott koldusmesgyén.
Fájdalom-csúcson, bánat-völgyön,
A fölfalatott Dózsa Györgyön.
Jobbágy ifjún vagy banyán által,
Menjünk, urak, minket nem átall.
A fölfalatott Dózsa Györgyön.
Jobbágy ifjún vagy banyán által,
Menjünk, urak, minket nem átall.
Fölmutatjuk - sírjukból intnek -
Szomorú mártir-őseinket.
Szomorú mártir-őseinket.
Mióta csak éltünk és lettünk,
Ti éltetek és mi szenvedtünk.
Ti éltetek és mi szenvedtünk.
Menjünk, urak, vissza a Multba,
Ti akarjátok újra, újra.
Ti akarjátok újra, újra.
Mi késni a Multban se késünk.
Egy biztos: a mi nagy ütésünk.
Egy biztos: a mi nagy ütésünk.
