Ady Endre: A Ma kiebrudaltjai
A Ma kiebrudaltjai
Homlokukon ábrája a Jövőnek,
Sokszor ők maguk sem akarják
S mégiscsak összeverődnek.
Sokszor ők maguk sem akarják
S mégiscsak összeverődnek.
Ősök ők a Jelenben, valahányan
S majd valamikor lesznek élők
Ujféle ember-fajtákban.
S majd valamikor lesznek élők
Ujféle ember-fajtákban.
Nézik egymást gyűlölve és szeretve,
Muszáj, hogy egymást megtalálják:
Rájuk van a Jövő vetve.
Muszáj, hogy egymást megtalálják:
Rájuk van a Jövő vetve.
Jönnek, élnek és talán meg se halnak:
Kiebrudaltjai a Mának
S apjai a diadalnak.
Kiebrudaltjai a Mának
S apjai a diadalnak.
