Ady Endre: Az Uraknak Ura
Az Uraknak Ura
Már-már lelkem csúf bűnök veszték
S jöttek békés esték:
Rákacagott a háborura
Az Uraknak Ura.
S jöttek békés esték:
Rákacagott a háborura
Az Uraknak Ura.
Lemenő, szép Nap volt az arca
S könyörület rajta.
Az élet be sok újat hozott
S Isten nem változott.
S könyörület rajta.
Az élet be sok újat hozott
S Isten nem változott.
Falusi, nádas iskolában
Már ilyennek láttam,
Ki rossz helyett jó és új szivet
Adhat mindenkinek.
Már ilyennek láttam,
Ki rossz helyett jó és új szivet
Adhat mindenkinek.
Hajunknak egy ősz, hulló szála
Följegyzett bú nála,
S ha bűnös lény tőle elköszön,
Ő vár, míg visszajön.
Följegyzett bú nála,
S ha bűnös lény tőle elköszön,
Ő vár, míg visszajön.
Nem rója meg sok vétkeinket,
Mert ő szeret minket
S poklok felé visz bár az utunk,
Ő int s visszafutunk.
Mert ő szeret minket
S poklok felé visz bár az utunk,
Ő int s visszafutunk.
Bennünk él s be jó hinni benne,
Ez ős szerelembe,
Ő még a temetőn is virít,
Ő a gyermeki hit.
Ez ős szerelembe,
Ő még a temetőn is virít,
Ő a gyermeki hit.
Fölemelt és vérem lemosta,
Szivem visszahozta,
Sebeimre áldóan szedett
Balzsamos füveket.
Szivem visszahozta,
Sebeimre áldóan szedett
Balzsamos füveket.
Édes-ernyedten várok várva
Most már a halálra.
Szemem: övé volt, kezem: keze,
Mindent ő végeze.
Most már a halálra.
Szemem: övé volt, kezem: keze,
Mindent ő végeze.
Háboruba el ő bocsájtott
S bűnökből kihántott,
Rákacagott a háborura
Az Uraknak Ura.
S bűnökből kihántott,
Rákacagott a háborura
Az Uraknak Ura.
