Ady Endre: Könyörgés víg halásért
Könyörgés víg halásért
Kiáltsák be a zengő Űrbe:
»Nagy vendég van most indulóban,
Ki turkált minden szépben, jóban
S most vetkőzi az életet.«
»Nagy vendég van most indulóban,
Ki turkált minden szépben, jóban
S most vetkőzi az életet.«
Csak békétlen ne legyek akkor,
Én Istenem, még ismeretlen,
Add akkor végre, hogy szeressem,
Cirógassam meg magamat.
Én Istenem, még ismeretlen,
Add akkor végre, hogy szeressem,
Cirógassam meg magamat.
Sebeim arany-pikkelyeknek,
Göthömet szűz mámornak lássam
S hunyt életem egy pillantásban
Villanjon, mint táncos kacaj.
Göthömet szűz mámornak lássam
S hunyt életem egy pillantásban
Villanjon, mint táncos kacaj.
Pompáztasd rám a mosolygásod,
Szóljon víg harsonád zenéje
S én induljak el a nagy éjbe,
Mint ki nagy kanállal evett.
Szóljon víg harsonád zenéje
S én induljak el a nagy éjbe,
Mint ki nagy kanállal evett.
Érezzek egy bolond fölségest:
Szépen éltem, sok-sok jót adtam,
Köntösöket tépnek miattam.
Éljen. S elnyel az Űr.
Szépen éltem, sok-sok jót adtam,
Köntösöket tépnek miattam.
Éljen. S elnyel az Űr.
