Amade László: LXXXI. TÁVOZZÁL ISTENTELEN!
LXXXI. TÁVOZZÁL ISTENTELEN!
1.
Távozzál istentelen,
Átkozó és hitetlen!
Bánom, magam' majd megcsaltam
És majd gyilkos horgot faltam,
Jól esett, meggondoltam,
S előbb (v. jókor) tüled távoztam.
Távozzál istentelen,
Átkozó és hitetlen!
Bánom, magam' majd megcsaltam
És majd gyilkos horgot faltam,
Jól esett, meggondoltam,
S előbb (v. jókor) tüled távoztam.
2.
Észrevettem minden szint,
Kit tudtam alkalmasint,
Titkon is megjövendöltem,
És szivemben ugy itéltem;
Valóban ugy is történt,
Meggondoltam valamint.
Észrevettem minden szint,
Kit tudtam alkalmasint,
Titkon is megjövendöltem,
És szivemben ugy itéltem;
Valóban ugy is történt,
Meggondoltam valamint.
3.
Ritka példa is lettem,
Ellenségem' szenvedtem;
Boldog vagyok, nem szerettem,
S csak mutattam, hogy kedveltem,
Bezzeg volna esetem!
De most könnyen megvetem (v. nevetem).
Ritka példa is lettem,
Ellenségem' szenvedtem;
Boldog vagyok, nem szerettem,
S csak mutattam, hogy kedveltem,
Bezzeg volna esetem!
De most könnyen megvetem (v. nevetem).
4.
Ezerszer is áldott légy,
S edgyütt ezer átkot végy:
Hogy bár szinre is kedveltél
És ellenben hamis (v. gaz nép) lettél,
S egyben voltál hajlandó,
Másikban nem állandó.
Ezerszer is áldott légy,
S edgyütt ezer átkot végy:
Hogy bár szinre is kedveltél
És ellenben hamis (v. gaz nép) lettél,
S egyben voltál hajlandó,
Másikban nem állandó.
5.
Szabad vagy most, mint madár,
A mi tetszik, miveld bár,
Ugy is zárt soha sem voltál,
Mert mindenhez szabad voltál;
Szép dolog ki ugy élhet,
De szebb, ha ki zárt (v. hiv) lehet.
Szabad vagy most, mint madár,
A mi tetszik, miveld bár,
Ugy is zárt soha sem voltál,
Mert mindenhez szabad voltál;
Szép dolog ki ugy élhet,
De szebb, ha ki zárt (v. hiv) lehet.
6.
Köszönjed ezt magadnak
S az gyilkos barátságnak
Egy hajóban, hogy eveztél,
S igy kintelen rabbá lettél,
Köszönd viz-ész fejednek
És bolond hivségednek.
Köszönjed ezt magadnak
S az gyilkos barátságnak
Egy hajóban, hogy eveztél,
S igy kintelen rabbá lettél,
Köszönd viz-ész fejednek
És bolond hivségednek.
7.
Áldott vagyok én azért,
Hogy gyötrődnöm nincsen mért;
Köszönd meg, hogy ismértelek,
S hogy méltán megvetettelek,
Ezt itéltem szivedrül,
Emlékezzél nevedrül!
Áldott vagyok én azért,
Hogy gyötrődnöm nincsen mért;
Köszönd meg, hogy ismértelek,
S hogy méltán megvetettelek,
Ezt itéltem szivedrül,
Emlékezzél nevedrül!
