Amade László: LXXXVI. MEGPRÓBÁLOM, HOGY NEM ÁLOM...
LXXXVI. MEGPRÓBÁLOM, HOGY NEM ÁLOM...
1.
Megpróbálom,
Hogy nem álom,
Kiért szived' sajnálom;
Ha visgálom,
Föltalálom,
Miért tüled megválom:
Hol azokat confundálom,
S ha hallgatom (v. titkolom), contemnálom,
S többször nem is számlálom.
Megpróbálom,
Hogy nem álom,
Kiért szived' sajnálom;
Ha visgálom,
Föltalálom,
Miért tüled megválom:
Hol azokat confundálom,
S ha hallgatom (v. titkolom), contemnálom,
S többször nem is számlálom.
2.
Már jól (v. Messze) látok
Bár sok átok
Pöcsétölte szívedet;
Már nem vélem,
S most szemlélem
Sok hitetlen hitedet:
Csalárdságod elég fényes,
Légy már azért másnak kényes,
S tartsad másnak kényedet,
vagy: kedvedet!
Már jól (v. Messze) látok
Bár sok átok
Pöcsétölte szívedet;
Már nem vélem,
S most szemlélem
Sok hitetlen hitedet:
Csalárdságod elég fényes,
Légy már azért másnak kényes,
S tartsad másnak kényedet,
vagy: kedvedet!
3.
Alacsony gond
Ki sokat mond,
Néki legyen hitele;
Kit ismérnek
S utólérnek,
Nem gondolnak már vele:
Ámbár sirjon s bár nevessen,
Bár aczélt s köveket messen,
Haszontalan', van jele.
Alacsony gond
Ki sokat mond,
Néki legyen hitele;
Kit ismérnek
S utólérnek,
Nem gondolnak már vele:
Ámbár sirjon s bár nevessen,
Bár aczélt s köveket messen,
Haszontalan', van jele.
4.
Mennél jobban
A tüz lobban,
Annál kevesb láng lobog,
Bárha fénlik
És tündöklik,
Az ég inkább háborog:
Jobb kerekét szerencsédnek
Mennél többet kentem ennek,
Annál jobban csikorog.
Mennél jobban
A tüz lobban,
Annál kevesb láng lobog,
Bárha fénlik
És tündöklik,
Az ég inkább háborog:
Jobb kerekét szerencsédnek
Mennél többet kentem ennek,
Annál jobban csikorog.
5.
Légy kevély strucz,
Mégis lesz trucz,
Ki boszut áll szivedben;
Olly ez világ
Mint az világ
Ki most fémlik s megy ködben:
Azért ugy higy kevélységnek
És az tündér fénylő fénynek,
Igy üdvözűlj hitedben!
Légy kevély strucz,
Mégis lesz trucz,
Ki boszut áll szivedben;
Olly ez világ
Mint az világ
Ki most fémlik s megy ködben:
Azért ugy higy kevélységnek
És az tündér fénylő fénynek,
Igy üdvözűlj hitedben!
6.
Illyen vége,
Kiért ége
Szivem hív reménnyében;
Ez az bére,
S illyent ére
Sok ezer érdemében:
Azért tűlem holtig pártulj,
Soha vissza ne is indulj,
Légy átkozott szivedben!
Illyen vége,
Kiért ége
Szivem hív reménnyében;
Ez az bére,
S illyent ére
Sok ezer érdemében:
Azért tűlem holtig pártulj,
Soha vissza ne is indulj,
Légy átkozott szivedben!
