Amade László: XXX. AH NEHÉZ EGYET SZERETNI...
Ah nehéz egyet szeretni,
Sok ezer közt egynek hinni,
Mikor sokan kedveskednek,
Van is oka: mért tessenek;
Egyet én mért szeressek?
Egyért ezret megvessek?
Mint lehessen egyre nézni,
Két ép szemnek egyet látni,
Egy' kedvéért mást nem látni,
Igy akartva megvakúlni,
Egyért élni s meghalni,
Egytől soha nem válni.
Akárki ezt meggondolja,
Mi légyen ez, megfontolja;
Ha egynek múlik kedvében,
Frígye törik egy hitében,
Minden lesz ellensége,
Soha más reménsége.
Drága kincs igy az szabadság,
Bolondság egy állandóság,
Csak ki többnek van szivében,
Bátrabb az reménségében,
Mert bizhatik többekben,
Sokaknak ereiben,
Ez, kit megbánt páros Páris, -
Sok más példánk errűl már is -
Hogy az arany almát egynek
Osztogatta s nem többeknek:
Igy kinek van több szive,
Többeknek is lesz hive!
vagy:
Igy ki szeret többekben,
Reménlhet is többekben.