Arany János: A KIS POKOL
A KIS POKOL
ELSŐ ÉNEK
A költő egy zajongó vásárba jut, hol a taszigálást ki nem állhatván, a vásár közepén magasló hegyre akar menekülni, de szörnyek útját állják. Midőm egy elszalasztott tolvaj helyett üldöztetnék, földalatti lebujba veti magát, hol a pohos csárdásban Horácra ismer, ki védelmébe veszi, s ajánlkozik, hogy a kis poklon keresztül kivezeti a tömkelegből.
Az emberélet útjának felén
Minő tolongás, öklözés van ottan!
De annak is "szsz", tyúkszemére: top!
Hogy nyavalyássá lesz, - vagy kicsi híja.
És jó, ha csontod nem lesz por-tobák.
Üldöznek, mint hal a prédát; sereggel,
Így foly örökké ez ember-iszap
Kiáll a hegy, tenger szigetje-formán
Parnasszus, e szó fényes gázzal ég
De nem csekély az út, nem könnyü séta:
Engemet is hab hab után löke
Midőn alattam, mint otromba sárkány
Megismerém: e hat betű: FRIVÓL
| Egy nagy zsibojgó vásárba jutottam, |
| Mivelhogy a jó útat nem lelém. |
| Ki ad, ki vesz, ki húz-von, csal, ki lop, |
| Kevés, hogy nézne csak, mint én, nyugodtan. |
| S míg fájdalom miatt fogát beszíja, |
| Lépen könyökli holmi gaz kolop, |
| Sehol megállás: vigyori pofák |
| Rivallnak a tömeg közől: "Szoríjja!" |
| Nincs ótalom, kell menned a tömeggel: |
| Civódó kalmárok; nyelves kofák |
| Unszolva, egész isten-adta nap; |
| Hamis árút, hazug szóval s bilyeggel. |
| A hegy körül; melynek kies legormán, |
| Szelíd fény lángol, mint az esti nap. |
| A pocsolyából, melyet gázolék, |
| Melynek vizén nem biztos semmi kormány. |
| A hegy süvegjén, mint arany bokréta, |
| Hová feljutni éhszomjas valék. |
| Meredek a hegy, s melynek köldöke, |
| Hullámlik alján az ember-pocséta. |
| S már-már kezemben volt a biztos párkány, |
| A szikla-martnak egy éles szöge: |
| Duhadt fel a mélység posványiból |
| Egy szörny, kinek sosem elég a zsákmány. |
| Tarkán volt írva minden pikkelyére,... |
(1852)
