Arany János: TOMPA SÍRKÖVÉRE
TOMPA SÍRKÖVÉRE
I
Tompa Mihály tetemén ez elomló szikla nem emlék;
Csak jel: egész ország fájdalma kiért sajog egyre;
| Ó maradandóbbat tőn maga műveiben. |
| Hű fia drága porát e helyen őrzi Gömör! |
II
Természet! ki ezer képben tükrözte halálod
Most öleden nyugszik, maga egy burkolt, szomorú kép.
Lágyan öleld tetemét Anyaföld s ti szeretti, Virágok,
| S új életre hogyan kelsz, ha üdűl a tavasz, |
| Várva nagy értelmét bús tele titkainak. |
| Üljetek ágya köré, mondani méla regét. |
(1868)
