Arany János: ÉNEK A PESTI LIGETRŐL
ÉNEK A PESTI LIGETRŐL
Kimentem a ligetbe újra
Hogy lássam: fűve, berke, útja
Annak találtam most is, ami,
Úgy összeillünk párosan mi:
| Hosszacska távollét után, |
| Minő hatással lesz reám. |
| (Régóta búvom, s eleget), |
| Kopott ember, kopott liget. |
Már útja is (kettő viszen ki)
Az árnyasabbat sok nép döngi,
A másik szép, de hő sugáru,
Kevély, nagy boltokban zsibáru,
| Zilált kedélyhez jól talál: |
| És bűzös mint a döghalál; |
| Oldalt paloták és - romok, |
| S dűl Rákosról be a homok. |
Ki a korral szeret haladni,
S örül, ha van hely felakadni
De én rozzant szekérre űlök
Trónt nem igénylem) - és repűlök
| Vasútra váltja fel magát, |
| S úgy lógni ott, mint egy kabát. |
| Tized magammal (a baki |
| Hogy a velőmet rázza ki. |
Ott, a kapun kivűl, leszállunk,
Szerencse, ha - míg bétalálunk -
Benn, összevissza, minden sarkon
S hogy örömünk teljék a parkon:
| Illet szerénység mindenütt, - |
| Egy fényes hintó el nem üt. |
| Kintorna, koldus, bűn, nyomor; |
| Jó legyen a fül, szív, gyomor! |
És mégis, a liget nekem szép,
Ha elbolyongok félre, messzébb
(Nem az egy-ingre vetkezettet
Köz nép az is, mely toilettet
| Valahogy a lelkemhe' szól, |
| A köznép tolongásitól; |
| Értvén csupán e név alatt: |
| Fitogtatván, körben halad.) |
Szabadság - és hogy biztos szárazt
Ligetből (bár maga kifáraszt)
Keletre, mint a berki szellő,
Keletre, mint az égi felhő,
| Érzek, hat így rám; hogy e kis |
| Mehetnék a Tiszáig is!... |
| Mely a lombok közt rést talál... |
| Mely ott egy kedves sírra száll. |
Szabadság - amelynek nevében
A "rendet" elnyomtatja szépen,
Hogy itt nincs tábla, tilalomfa.
Hajrá, fiúk!... ifjú koromba'-
| Tűröm, ha víg pünkösti nép |
| S le is fekszik, ha fűre lép; |
| Vagy ördög hajt rá, ha van is; |
| Úgy tettem volna magam is. |
Laptával ott kemény "bolhákat"
Itt "cica-játékot" találgat
Azt gondolom: a liba-pázsit.
S a tó körűl a kép vonásit
| Oszt és kap egy sereg diák: |
| És bámul e német világ; |
| Már nézem is: hol a ludak? |
| Bevégzi néhány hattyu-nyak. |
Egyszóval, én e ligetecskét
Örömmel töltöm itt az estét,
(Más nincs is a kerek világon.)
Mikor hajt rügy, levél az ágon,
| Így is, ahogy van, szeretem; |
| Egész majorság ez nekem, |
| Itt látom az év szakaszát, |
| Mikor pendítik a kaszát. |
Az ég itt nem pár négyszeg ölnyi:
Nagy-biztosan megjövendölni,
Van nádas itt, van bucka, posvány, -
Hogy amint csínosul, kimosdván:
| Holnapra könnyű az időt |
| (Emlékszem, egyszer már betölt). |
| S talán azért is szeretem, |
| Húsz éve már, hogy követem. |
Mert nem varázs-ütésre épült,
Ott lestem, amint lassan szépült,
S egy megnyesett, vagy megporondolt
Nekem az mind új-új öröm volt -
| Mint túl ama pompás sziget: |
| A változást mindeniket; |
| Ösvény, beültetett ugar, |
| De ez nem történt oly hamar. |
Most sem marad el, ami késik,
Már eljutánk az öntözésig,
Jut majd talán ez úti sárból
Hogy felzsendülhet a kopárból -
| "Szirtet kivölgyel sűrü csepp," |
| De sárgaságban vész a gyep; |
| A fűnek is egy korty ital, |
| Megéri, aki fiatal. |
Engem bozótja, gazza nem bánt,
Nem is szidok tanácsot, kormányt,
Tudom, hogy itt az ősz, ha lábam
S nyomot vesztek a sokaságban
| Mert a gyom is természetes; |
| Ha útam kissé szemetes; |
| Alatt megzördül az avar, |
| (Csak a szó lenne több - magyar!) |
Természetet s magányt keresvén
El-elvisz egy kalandor ösvény
Hol fű, fa zöldebb, - annak selyme
Ennek se hántá buta elme
| Fel nem söpört falevelen, |
| A "rengetegbe" (képzelem); |
| Nem törle annyi csizma-port, |
| Kérgét le, vagy részeg csoport. |
És gondolatim a "vadonban"
Ábránd s szivarfüst közt; - azonban
Szemeim a zöld szigetbe néznek,
Történetét a magyar észnek
| Ha jőnek, eljátszom velek, |
| Órámra-mimre ügyelek; |
| Hol a vidám ifjú-öreg |
| Megírta - most már szendereg. |
Nyugodjék!... méltóbb napi munkát
Sirjára, - mit most vadonunk ád,
S tétlen tovább bolyongok ismét,
Mint várni nyugton a napestét
| Nem végzett nála senki sem; |
| E kis gyopár-szálat teszem. |
| Egyéb dolgom sincs, igaz a, |
| S elmenni csöndesen - haza. |
El is megyek, tán nemsokára,
Tudom, mit ér fagyos sugára,
Nyerd bár világi életedben
Neved csak az, mit e ligetben
| Hír-név, dicsőség nem maraszt; |
| Itt is megtanulhattam azt: |
| Ég s föld minden koszoruit: |
| Egy sirkő rád olvas: Fuit. |
(1877 szept. 17)
