Arany János: EPILOGUS
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'... |
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem! |
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy' áll orra |
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, - |
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve, |
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet, |
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva, |
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot |
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére |
Mily kevés, amit beválték
Félbe'-szerbe' |
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta, |
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve: |
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom; |
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak; |
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy' szálljon, |
Rab madár is, szegett szárnyon?