Arany János: MINDVÉGIG
MINDVÉGIG
A lantot, a lantot
Szorítsd kebeledhez
Ujjod valamíg azt
Pengetheti: vígaszt
Szorítsd kebeledhez
| Ha jő a halál; |
Pengetheti: vígaszt
| Bús elme talál. |
Bár a szerelem s bor
Ereidben nem forr:
Hát nincs örömed, hát
Nincs bánat, amit rád
Ereidben nem forr:
| Ne tedd le azért; |
Nincs bánat, amit rád
| Balsors keze mért?... |
Hisz szép ez az élet
Fogytig, ha kíméled
Csak az ősz fordultán,
Leveleid hulltán
Fogytig, ha kíméled
| Azt ami maradt; |
Leveleid hulltán
| Ne kivánj nyarat. |
Bár füstbe reményid, -
S egeden felényit
Ami derüs, élvezd,
Boruját meg széleszd:
S egeden felényit
| Sincs már fel a nap: |
Boruját meg széleszd:
| Légy te vidorabb. |
S ne hidd, hogy a lantnak
Ereje meglankadt:
Ezzel ha elégszel,
Még várhat elégszer
Ereje meglankadt:
| Csak hangköre más; |
Még várhat elégszer
| Dalban vidulás. |
Tárgy künn, s temagadban -
És érzelem, az van,
S új eszme ha pezsdűl;
Ne vonakodj restűl
És érzelem, az van,
| Míg dobban a szív; |
Ne vonakodj restűl
| Mikor a lant hív. |
Van hallgatód? nincsen?
Te mondd, ahogy isten
Bár puszta kopáron
- Mint tücsöké nyáron -
Te mondd, ahogy isten
| Adta mondanod, |
- Mint tücsöké nyáron -
| Vész is ki dalod. |
(1877 júl. 24)
