Arany János: TENGERI - HÁNTÁS
TENGERI - HÁNTÁS
Ballada
Ropog a tűz, messze süt a vidékre,
Pirosan száll füstje fel a nagy égre;
Szép legénye, szép leánya.
Pirosan száll füstje fel a nagy égre;
| Körülállja egynehány fa, |
| Tovanyúlik rémes árnya; |
| S körül űli a tanyáknak |
"Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni!
Nem is illik összebúva susogni.
Nem is illik összebúva susogni.
| Ki először piros csőt lel, |
| Lakodalma lesz az ősszel. |
| - Tegyetek rá! hadd lobogjon: |
| Te gyerek, gondolj a tűzzel. |
- Dalos Eszti szép leány volt, de árva.
Fiatal még a mezei munkára;
Fiatal még a mezei munkára;
| Sanyarú volt beleszokni: |
| Napon égni, pirosodni, |
| - Hüvös éj lesz, fogas a szél! - |
| Derekának hajladozni. |
Deli karcsú derekában a salló,
Puha lábán nem teve kárt a talló;
Puha lábán nem teve kárt a talló;
| Mint a búza, piros, teljes, |
| Kerek arca, maga mellyes, |
| - Teli a hold, most buvik fel - |
| Az egész lyány ugyan helyes. |
Tuba Ferkó juhot őriz a tájon:
Juha mételyt legel a rossz lapályon,
Juha mételyt legel a rossz lapályon,
| Maga oly bús... mi nem éri? |
| Furulyája mindig sí-ri, |
| - Aha! rókát hajt a Bodré - |
| Dalos Esztert úgy kiséri. |
Dalos Eszti - a mezőre kiment ő,
Aratókkal puha fűvön pihent ő;
Aratókkal puha fűvön pihent ő;
| De ha álom ért reájok, |
| Odahagyta kis tanyájok' |
| - Töri a vadkan az "irtást" - |
| Ne tegyétek, ti leányok! |
Szederinda gyolcs ruháját szakasztja,
Tövis, talló piros vérit fakasztja;
Tövis, talló piros vérit fakasztja;
| Hova jár, mint kósza lélek, |
| Ha alusznak más cselédek?... |
| - Soha, mennyi csillag hull ma! - |
| Ti, leányok, ne tegyétek. |
Tuba Ferkó a legelőt megúnta,
Tovahajtott, furulyáját se fútta;
Tovahajtott, furulyáját se fútta;
| Dalos Eszter nem kiséri, |
| Maga halvány, dala sí-rí: |
| - Nagy a harmat, esik egyre - |
| Csak az isten tudja, mér' rí. |
Szomorún jár, tébolyog a mezőben,
Nem is áll jól semmi dolog kezében;
Nem is áll jól semmi dolog kezében;
| Éje hosszú, napja bágyadt, |
| Szive sóhajt - csak egy vágyat: |
| - De suhogjon az a munka! - |
| Te, halál, vess puha ágyat. |
Ködös őszre vált az idő azonban,
Törik is már a tengerit Adonyban;
Törik is már a tengerit Adonyban;
| Dalos Eszter csak nem jött ki: |
| Temetőbe költözött ki; |
| - Az a Lombár nagy harangja! - |
| Ne gyalázza érte senki. |
Tuba Ferkó hazakerűlt sokára,
Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára;
Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára;
| Ki-kimén a temetőbe |
| Rossz időbe', jó időbe': |
| - Kuvikol már, az ebanyja! - |
| "Itt nyugosznak, fagyos földbe." |
Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon,
Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon,
Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon,
| Muzsikát hall nagy-fenn, messze, |
Mezőn háló emberek sokszor vélnek magasan a légben felettük áthúzódó kísértetes zenét hallani, a (daemoni) zenészek valami nagy, kiterült ponyván repülnek tova.- A. J.
*
| Dalos Eszti hangja közte, |
| - Ne aludj, hé! vele álmodsz - |
| Azt danolja: "gyere! jöszte!" |
Nosza Ferkó, felszalad a boglyára,
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb
| Kapaszkodnék, de nem éri, |
| Feje szédűl: mi nem éri?... |
| - Tizenkettőt ver Adonyban: |
| Elég is volt ma regélni.- " |
Lohad a tűz; a legények subába -
Összebúnak a leányok csuhába;
Összebúnak a leányok csuhába;
| Magasan a levegőben |
| Repül egy nagy lepedő fenn: |
| Azon ülve muzsikálnak, |
| Furulyálnak, eltünőben. |
(1877 júl. 15)
