Arany János: A FÖLDRENGÉS (V. ö. Toldi szerelme, XII. ének. 25-27. versszak) 1853-1855
A FÖLDRENGÉS
(V. ö. Toldi szerelme, XII. ének. 25-27. versszak)
1853-1855
(V. ö. Toldi szerelme, XII. ének. 25-27. versszak)
1853-1855
...............................
De ime! az ég föld hirtelen feltámad:
Majd a földet érik iszonyú felhői;
Nem szél fú... torony, ház reng belé s megszakad;
Nem eső esik, mert minden csöpp egy patak.
De ime! az ég föld hirtelen feltámad:
| Az ég alkotmánya össze akar dőlni, |
Nem szél fú... torony, ház reng belé s megszakad;
Nem eső esik, mert minden csöpp egy patak.
Egybefoly a dörgés; csattog szakadatlan,
Villámlástól az ég egy pokoli katlan,
Fellázad a tenger, messze, nagy mélyen be,
Nyomúl a szárazra, a folyókkal szembe.
Rejtőzni akarván anyja kebelébe,
Vagy szélt vesz a síkon, hogy ne érjék utól,
Kergetve a tenger zúgó habjaitól.
Villámlástól az ég egy pokoli katlan,
Fellázad a tenger, messze, nagy mélyen be,
Nyomúl a szárazra, a folyókkal szembe.
| Visszafut a folyam, vissza kútfejébe, |
Vagy szélt vesz a síkon, hogy ne érjék utól,
Kergetve a tenger zúgó habjaitól.
Sehol sincs maradás. A hajósok népe
Hajótörést szenved a kikötő révbe',
Testeik a parton szétszórva hevernek,
Hol jajgatva futkos férfi, asszony, gyermek.
Dagadni, sülyedni látjuk a mezőt is,
Szédül aki rálép. Ugy teszen, ugy látszik,
Mint mikor a gyermek jégen hajlókázik.
Hajótörést szenved a kikötő révbe',
Testeik a parton szétszórva hevernek,
Hol jajgatva futkos férfi, asszony, gyermek.
| Hullámzik a tenger, hullámzik a föld is, |
Szédül aki rálép. Ugy teszen, ugy látszik,
Mint mikor a gyermek jégen hajlókázik.
Recsegő házából a népség kiszalad.
Oltalmat keres a háborús ég alatt,
A városbeli fut a szabad mezőre,
Nehogy egész házsor a nyakába dőlne,
Nehogy meghasadván a sik föld lenyelné,
Mert sok helyen a föld megreped és égő
Gyomrából, pokoli bűzt bocsát a kénkő.
Oltalmat keres a háborús ég alatt,
A városbeli fut a szabad mezőre,
Nehogy egész házsor a nyakába dőlne,
| S a mezei ember fut a város felé, |
Mert sok helyen a föld megreped és égő
Gyomrából, pokoli bűzt bocsát a kénkő.
Azt hinnék jelen van az itélet napja,
Rettegés a szivek bensőit elfogja,
Szánja bánja bűnét az istentelen is,
Megbocsát egymásnak halálos ellen is.
......................................
......................................
Rettegés a szivek bensőit elfogja,
Szánja bánja bűnét az istentelen is,
Megbocsát egymásnak halálos ellen is.
......................................
......................................
