Arany János: TÜNDÉRKIRÁLY
TÜNDÉRKIRÁLY
Goethe: Erlkönig
Ki vágtat ilyenkor az éji szelen?
Az atya, fiát viszi hű kebelen;
Bizton megölelvén a gyereket,
Tart néki szivén puha jó meleget.
Az atya, fiát viszi hű kebelen;
Bizton megölelvén a gyereket,
Tart néki szivén puha jó meleget.
Mit búvsz, fiam, oly rettegve? kiált; -
Nem látod, apám, Tündérkirályt?
Tündéri királyt, koronával, uszállyal?
Köd száll, fiam, ott, az iromba homállyal.
Nem látod, apám, Tündérkirályt?
Tündéri királyt, koronával, uszállyal?
Köd száll, fiam, ott, az iromba homállyal.
"Gyöngyöm, gyerekem, gyere, légy az enyém!
Meglásd, mi furát játszom veled én;
Nől partjaimon sok tarka virág;
Kantust aranyost ad anyám tereád."
Meglásd, mi furát játszom veled én;
Nől partjaimon sok tarka virág;
Kantust aranyost ad anyám tereád."
Apám, jaj apám, nem hallod-e már,
Mit súgdos az a Tündérkirály? -
Légy jó, ne nyügölj, édes gyerekem,
Szél suttog az asszú leveleken.
Mit súgdos az a Tündérkirály? -
Légy jó, ne nyügölj, édes gyerekem,
Szél suttog az asszú leveleken.
"Nos, jössz-e ma, szolgám, jössz-e, parányim?
Hogy' fognak az éjjel apolni leányim!
Körtáncba' leányim ölén ha forogsz,
Elringani, lengeni, zsongani fogsz. - - - "
Hogy' fognak az éjjel apolni leányim!
Körtáncba' leányim ölén ha forogsz,
Elringani, lengeni, zsongani fogsz. - - - "
(Az 50-es évekből)
