Arany János: 10

Full text search

10
 
"Szemem világa volt a lyány:
De én kiástam e szemet
Mivel megbotránkoztatott -
Megszégyeníte engemet! -
 
"Ki mer vádat emelni rám?
Panaszra másnak nincs oka:
Enyém a fájdalom joga
S én e jogot nem engedem:
Meggyilkolom. . . eltemetem! -
 
"Bűn ez? Ne hidd, ősz fej, ne hidd,
Hazudnak mind - s a sziv, ez itt,
Ez a bolondos vén gyerek
Éretlen dolgokat cseveg.
 
"Kitéplek innen, húsdarab!
Kitépem e bezárt kigyót:
Békén pihent, mig fagyva volt,
De már melegszik és - harap!
 
"Mardoss, harapj! nem érezem:
Érc akaratom a paizs,
Fogad nem érzik át ezen;
Becsűletem megvan ma is:
A veszteség nem fáj nekem,
 
Azért se' fáj - azért se' fáj -
Nincsen, nem is volt gyermekem,
S ha volna, ha lett volna is,
Eltemetém... elátkozám!
 
"Hagyjátok a vén szúnyogot!
Becsületével sirba megy;
Mint a fa, mely döltében egy
Férges gyümölcsöt eldobott!
Hagyjátok őt...
 
"... rém alakok
Mit üldöztök! nem szaladok -
Nem, nem, nem félek tőletek,
Kiállom égő szemetek -
Kezemben a kard - vére foly -
Ki vérezé meg kardomat?
Hol a csábító fattyu, hol?
Az ölte meg jó fegyverem,
Elébe! ott jő, ismerem:
Ahol szalad! ni, hol szalad...
Oh - oh - oh...!"
 
Így üldözé Szunyog sötét
Várának ó tornácain,
Bujdokló szolgák arcain,
Önnön lelkiösméretét;
Midőn szokatlan zaj riad
S jó célu árulás miatt
Felnyílik a nehéz kapu.
Az apród az, a hű fiu
(Miért hosszasan mondanom?)
És az anyai fájdalom,
Mely szabadítóul legott
Behítta Forgács bajnokot.
Forgácsot, aki, mint hivék
S akarták, nincs elveszve még
Erős indúlat, gyönge szem,
Nehéz cső reszkető kezen
Szunyog boszúját megcsalá
És, melyre bizta, a golyó,
Hűtlen merűlt a víz alá.
Most riadó csoport előtt
Látjuk sebes rohamban őt;
A várpiac pallókövén
Átcsattog az érckörmü mén -
S mig hirtelen felzúg a harc,
Növekszik a zaj, cseng a kard,
A nép tömegben kavarog
Mindenfelől, mindenfelé,
Mint a vetés, mikor belé
Csaptak civódó viharok;
A meglepett őrség üvölt,
Ordít az ég, dobog a föld,
Rendetlen, elszánt, egyveleg
Harcban gomolygnak a felek;
Fegyvert barát barátra ránt,
Őr ví az őrrel egyaránt,
Az tudja, mi a cél, ez nem,
Az rábeszél, ez nem hiszen,
Amaz békít, ez agyarog
S értelmez végre a marok, -
Mig így dühöng a bősz csata,
Mint egy őrült világtalan
S középen - kész harc ő maga -
A háborodott ősz apa:
Még egyszer a várbolt alatt
Kondul a súlyos kalapács,
S döngetve a kemény falat,
Belé mindig mélyebben ás.
"Add vissza, sir, add vissza őt,
Élőhöz nincs jogod" kiált
A pőröly, s zúgva feltöri
A börtön sziklás ajtaját.
És halványan kilép a hölgy
És bajnokát fölismeri,
Arcát a vér, szemét a könny,
Szivét örömfény megteli, -
De gyorsan, mint éjtünemény.
Ragadja hölgyét a legény,
A szél suhog; száguld a mén,
Megettök a harc elmarad,
Hegyekbe mélyed el az út, -
S utánuk az őrült harag
Nehéz átkot hiába zúg.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi