Babits Mihály: A VÁMPÍR METAMORFÓZISAI
A VÁMPÍR METAMORFÓZISAI
Az eperajku nő, az én gonosz varázsom,
csavarva tagjait, mint kígyó a parázson,
és gyúrva a füzőt páncélos kebelén,
ily pézsma-telitett szókat dobált felém:
csavarva tagjait, mint kígyó a parázson,
és gyúrva a füzőt páncélos kebelén,
ily pézsma-telitett szókat dobált felém:
- "Nedves az ajkam, és érett a tudományra,
az antik Tudatot fojtani céda ágyba.
Győzelmes keblemen fölszárad mind a könny:
vén arcra gyermekek kacaját bűvölöm.
Aki fátyoltalan lát engem s meztelennek,
nem kér holdat, napot, se csillagot, se mennyet.
Oly kitanult vagyok én, tudós Doktorom,
ha férfit fojtogat félelmetes karom,
vagy törzsem átadom fogadnak, hogy bemarhass;
oly félénk és merész, törékeny és hatalmas,
hogy értem ágyamon, mely kéjben imbolyog,
elkárhoznának a testtelen angyalok."
az antik Tudatot fojtani céda ágyba.
Győzelmes keblemen fölszárad mind a könny:
vén arcra gyermekek kacaját bűvölöm.
Aki fátyoltalan lát engem s meztelennek,
nem kér holdat, napot, se csillagot, se mennyet.
Oly kitanult vagyok én, tudós Doktorom,
ha férfit fojtogat félelmetes karom,
vagy törzsem átadom fogadnak, hogy bemarhass;
oly félénk és merész, törékeny és hatalmas,
hogy értem ágyamon, mely kéjben imbolyog,
elkárhoznának a testtelen angyalok."
Mikor kiszítta már szegény csontom velőjét
s arcához lankatag hajoltam én előrébb,
egy csókot nyomni rá: nem láttam semmi mást,
csak izzadt bőrcsomót és tele rothadást.
Bezártam szememet nagy hideg borzadályban,
s amint az eleven fényre megint kitártam,
mellettem íme a hatalmas Báb helyett,
kiben a gonoszul gyüjtött vér lüktetett,
egy csontváz reszkető, kuszált roncsa maradt csak
oly hangot adva, mint csikorgó szélkakasnak
hangja, vagy egy vasas cégérnek rúd-nyakán,
melyet a szél cibál vad téli éjszakán.
s arcához lankatag hajoltam én előrébb,
egy csókot nyomni rá: nem láttam semmi mást,
csak izzadt bőrcsomót és tele rothadást.
Bezártam szememet nagy hideg borzadályban,
s amint az eleven fényre megint kitártam,
mellettem íme a hatalmas Báb helyett,
kiben a gonoszul gyüjtött vér lüktetett,
egy csontváz reszkető, kuszált roncsa maradt csak
oly hangot adva, mint csikorgó szélkakasnak
hangja, vagy egy vasas cégérnek rúd-nyakán,
melyet a szél cibál vad téli éjszakán.
