Babits Mihály: A SZEGÉNY VARRÓLEÁNY
A SZEGÉNY VARRÓLEÁNY
Jól mondta, látom, az édes anyám:
ujja hegyén hordja kincsét a lány.
"Szegény leány vagy, kell hogy megtanuljad -
mondta sokszor - mily kincset rejt az ujjad!
Szegény leányt, ha fürgén dolgozik,
a munka megjutalmaz s boldogit."
Óh mily öröm, ha munka ég az ölben!
Izzadok a gyönyörben!
Jól mondta, látom, az édes anyám:
ujja hegyén hordja kincsét a lány.
ujja hegyén hordja kincsét a lány.
"Szegény leány vagy, kell hogy megtanuljad -
mondta sokszor - mily kincset rejt az ujjad!
Szegény leányt, ha fürgén dolgozik,
a munka megjutalmaz s boldogit."
Óh mily öröm, ha munka ég az ölben!
Izzadok a gyönyörben!
Jól mondta, látom, az édes anyám:
ujja hegyén hordja kincsét a lány.
Munkámra gondolok, ha gyúl a lámpa,
s december vacog fűtetlen szobámba,
és az ujjaimat melengetem:
nem kell ahhoz rájuk lehelni sem.
Óh mily öröm, ha munka ég az ölben!
Izzadok a gyönyörben!
Jól mondta, látom, az édes anyám:
ujja hegyén hordja kincsét a lány.
s december vacog fűtetlen szobámba,
és az ujjaimat melengetem:
nem kell ahhoz rájuk lehelni sem.
Óh mily öröm, ha munka ég az ölben!
Izzadok a gyönyörben!
Jól mondta, látom, az édes anyám:
ujja hegyén hordja kincsét a lány.
Sok szép urfi ajándékozna nékem
gyereket - ki később elveszne éhen!
Drága gyermekem, teneked ma, lásd,
így spórolom meg az éhenhalást.
Óh mily öröm, ha munka ég az ölben!
Izzadok a gyönyörben!
Jól mondta, látom, az édes anyám:
ujja hegyén hordja kincsét a lány.
gyereket - ki később elveszne éhen!
Drága gyermekem, teneked ma, lásd,
így spórolom meg az éhenhalást.
Óh mily öröm, ha munka ég az ölben!
Izzadok a gyönyörben!
Jól mondta, látom, az édes anyám:
ujja hegyén hordja kincsét a lány.
S rágondolok közben a péklegényre.
Elképzelem, hogy duzzad a köténye.
Jobban megy, szinte izzik a dolog,
ha szőrös, nagy testére gondolok.
Óh mily öröm, ha munka ég az ölben!
Izzadok a gyönyörben!
Jól mondta, látom, az édes anyám:
ujja hegyén hordja kincsét a lány.
Elképzelem, hogy duzzad a köténye.
Jobban megy, szinte izzik a dolog,
ha szőrös, nagy testére gondolok.
Óh mily öröm, ha munka ég az ölben!
Izzadok a gyönyörben!
Jól mondta, látom, az édes anyám:
ujja hegyén hordja kincsét a lány.
Vagy eszembe jut multkor az a halvány
fiú, ki itt jött el az ablak alján:
nem látott engem, nem gondolkozott,
falhoz se fordult, kigombolkozott.
Óh mily öröm, ha munka ég az ölben!
Izzadok a gyönyörben!
Jól mondta, látom, az édes anyám:
ujja hegyén hordja kincsét a lány.
fiú, ki itt jött el az ablak alján:
nem látott engem, nem gondolkozott,
falhoz se fordult, kigombolkozott.
Óh mily öröm, ha munka ég az ölben!
Izzadok a gyönyörben!
Jól mondta, látom, az édes anyám:
ujja hegyén hordja kincsét a lány.
Szegény lány manap nem nevetne sokszor,
ha magát nem csiklandaná meg olykor,
nehogy a világ őt nevesse ki -
csak a csuklója fárad el neki!
Óh mily öröm, ha munka ég az ölben!
Izzadok a gyönyörben!
Jól mondta, látom, az édes anyám:
ujja hegyén hordja kincsét a lány.
ha magát nem csiklandaná meg olykor,
nehogy a világ őt nevesse ki -
csak a csuklója fárad el neki!
Óh mily öröm, ha munka ég az ölben!
Izzadok a gyönyörben!
Jól mondta, látom, az édes anyám:
ujja hegyén hordja kincsét a lány.
