Babits Mihály: FELELET A SZÍV CÍMŰ VERSRE
FELELET A SZÍV CÍMŰ VERSRE
| Bizonyos hölgy, nemes |
| művelt és szellemes, |
"Ez ám a jó iró! Látszik, hogy szereti
| a jót, hogy szereti a szívet |
| és jó nagy szíve van neki. |
| de még szívemhez szól a szív, |
| kicsiny szivem-nek, szivecském-nek hív, |
| túlságosan megtisztel engem, |
| mert szívem már túlnőtt ezen. |
| e földön? mért oly ellentétesen |
| van itt elosztva nagyság és kicsinység? |
| Úgy volna minden a szívem szerint, |
| hogyha egymáshoz volna mérve mind.) |
Nemes lovag! a szív a fő! csak azt kövessed,
s szíveket ostromol lelkes orációd,
ha szíved adja rá az inspirációt."
s szíveket ostromol lelkes orációd,
| s szíveket hódít meg a versed, |
