Babits Mihály: A KÖLTŐ SZÓL
szárnycsattogás üti meg fülemet,
mire szemem megint kinyitom,
milyen madár volt, már nem tudom.
rebbenni valamit érzek én,
szele, hangja megcsap, hasztalan:
mire látnám, már csak hült helye van.
titkon megcsípkedi étkemet,
megrántja kabátom szárnyait:
mire hátranézek, eltünik.
boldogabb lennék, mint a király:
kalitba zárnám a kicsikét,
hallgatni örökre énekét.