Babits Mihály: STRÓFÁK A WARTBURGI DALNOKVERSENYBŐL
STRÓFÁK A WARTBURGI DALNOKVERSENYBŐL
(WOLFRAM ÍGY ÉNEKELT:)
Fehérruhás az én madonnám,
kihez köt fehér szerelem,
megvívok érte hősi tornán,
kiontom érte életem.
kihez köt fehér szerelem,
megvívok érte hősi tornán,
kiontom érte életem.
Halvány rózsaszínü bőre
rezegve tömjént párolog -
sirok, ha messziről belőle
csak egy sugárka rám csorog.
Új tagja, újra nézve rája
új rózsaként nyíl szerteszét,
s a friss csokornak nedves bája
önti el érett termetét.
rezegve tömjént párolog -
sirok, ha messziről belőle
csak egy sugárka rám csorog.
Új tagja, újra nézve rája
új rózsaként nyíl szerteszét,
s a friss csokornak nedves bája
önti el érett termetét.
Dicsérje kő, dicsérje minden
angyali madonnám kegyét!
dalaim záporával hintem:
ruháját gyöngyössé tegyék.
angyali madonnám kegyét!
dalaim záporával hintem:
ruháját gyöngyössé tegyék.
Ruhája teste tagja is talán:
testével mintha összefolyna
s e selyemhab a meleg, tiszta lány
illatos, illó ködje volna.
Áttetszik rajta minden mozdulat,
a fínom ideg-hárfa-háló
s selyemzúgásán dal gyulad
szivemben, soha el nem álló!
testével mintha összefolyna
s e selyemhab a meleg, tiszta lány
illatos, illó ködje volna.
Áttetszik rajta minden mozdulat,
a fínom ideg-hárfa-háló
s selyemzúgásán dal gyulad
szivemben, soha el nem álló!
Halaványködü rózsabőre
éneket ekként párolog:
boldog, ha messziről belőle
csak egy sugárka rám csorog.
S mily ujszerű, mily meglepő az arca,
ha szembeveti gyöngyös mosolyát!
Tekintetének gyenge gyémántkarca
üveglelkemet csengve metszi át.
Komoly nyakától halkan lefelé dől
lankára lágyan omlékony vonal,
s a fésű és tű szoros börtönéből
kigöndörödni vágyik az
aranyos barna haj.
éneket ekként párolog:
boldog, ha messziről belőle
csak egy sugárka rám csorog.
S mily ujszerű, mily meglepő az arca,
ha szembeveti gyöngyös mosolyát!
Tekintetének gyenge gyémántkarca
üveglelkemet csengve metszi át.
Komoly nyakától halkan lefelé dől
lankára lágyan omlékony vonal,
s a fésű és tű szoros börtönéből
kigöndörödni vágyik az
aranyos barna haj.
Új tagja, újra nézve rája
új rózsaként nyíl szerteszét,
s a friss csokornak nedves bája
önti el érett termetét.
új rózsaként nyíl szerteszét,
s a friss csokornak nedves bája
önti el érett termetét.
Ó, új gyönyörűség, mit senki még nem érzett,
nincsen neved, hát hogyan hívjalak?
Új vágyam új nyila, új mesterséggel élzett,
rád új dal kéne, most talált szavak.
E régi rím, ez elavult alak
frissen kinyílt napod mily szégyenkezve zengi,
ó, új vágy! Új csoda a nap alatt!
Ó, új gyönyörűség, mit még nem sejtett senki!
nincsen neved, hát hogyan hívjalak?
Új vágyam új nyila, új mesterséggel élzett,
rád új dal kéne, most talált szavak.
E régi rím, ez elavult alak
frissen kinyílt napod mily szégyenkezve zengi,
ó, új vágy! Új csoda a nap alatt!
Ó, új gyönyörűség, mit még nem sejtett senki!
***
(TANNHÄUSER PEDIG ÍGY ÉNEKELT:)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Vigyázz! tudod, szerelmem ég.
Úgy mint a tűz. Vagy mint a jég,
a jég mely ég és éget.
Szerelmem nem tej, nem fehér.
Itala bor. S a bora vér.
Vigyázz! megöllek téged!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Vigyázz! tudod, szerelmem ég.
Úgy mint a tűz. Vagy mint a jég,
a jég mely ég és éget.
Szerelmem nem tej, nem fehér.
Itala bor. S a bora vér.
Vigyázz! megöllek téged!
Piros véredre szomjazom,
ma megrészegszem én azon,
azon a piros véren.
Harci dal párzó énekem:
tudod nem kedves énnekem
a hófehér szemérem.
ma megrészegszem én azon,
azon a piros véren.
Harci dal párzó énekem:
tudod nem kedves énnekem
a hófehér szemérem.
Ágynak az fázón búj alá,
nem melegíti búja láng,
aludjon hát a gyáva!
mi vadak tépjük a lepelt
vérezzen arcot és kebelt
körmünk királyi vágya.
nem melegíti búja láng,
aludjon hát a gyáva!
mi vadak tépjük a lepelt
vérezzen arcot és kebelt
körmünk királyi vágya.
Nyálként és vérként omlani
csordulnak bűnös vágyai
körmünknek és fogunknak:
a szeszt lángjával nyaljuk el,
a kín a kéjtől nem rug el:
kéjjé pirul kínunk csak.
csordulnak bűnös vágyai
körmünknek és fogunknak:
a szeszt lángjával nyaljuk el,
a kín a kéjtől nem rug el:
kéjjé pirul kínunk csak.
Ugye hogy lázad ma dalom?
Tüzem tovább nem takarom:
áldott a meztelenség!
A kéjnek teljét akarom!
Jöjj vágyam, aljas hatalom,
legédesebb ellenség!
Tüzem tovább nem takarom:
áldott a meztelenség!
A kéjnek teljét akarom!
Jöjj vágyam, aljas hatalom,
legédesebb ellenség!
Jöjj vágyam, aljas hatalom,
vagyonnal áldozok neked
s élettel és erénnyel:
épígy tisztelték egykoron
arannyal a szent gyermeket
s mirrhával és tömjénnel...
vagyonnal áldozok neked
s élettel és erénnyel:
épígy tisztelték egykoron
arannyal a szent gyermeket
s mirrhával és tömjénnel...
