Babits Mihály: [AKI A KÉKES ÉGBE NÉZ...]
[AKI A KÉKES ÉGBE NÉZ...]
Aki a kékes égbe néz
nem fél-e hogy majd belevész?
nem fél-e hogy majd belevész?
Nem fél-e hogy majd belefullad?
Fejjel fölfelé belehullhat.
Fejjel fölfelé belehullhat.
Mert amint fölszegi nyakát,
eltűn a föld s a földi gát.
eltűn a föld s a földi gát.
S a levegőég neki tenger
s a levegő hala az ember.
s a levegő hala az ember.
Aki a kékes égbe néz
nem fél-e hogy majd belevész?
Hogy majd belepottyan a dombrul,
amint a föld golyója fordul?
nem fél-e hogy majd belevész?
Hogy majd belepottyan a dombrul,
amint a föld golyója fordul?
S e levegő, mely vízsűrű,
s e viz, amelyen nincs bürű,
s e viz, amelyen nincs bürű,
s ez ugróháló, végtelenbe nyulván
fogadja mint az öngyilkost a hullám?
fogadja mint az öngyilkost a hullám?
Aki a kékes égbe néz
nem fél-e hogy majd belevész?
nem fél-e hogy majd belevész?
s a szellemeknek hull a kába
mély, híg, padlótalan lakába,
mély, híg, padlótalan lakába,
ahol magas és mély a szállás,
ahol nincs mozgás, nincs megállás
ahol nincs mozgás, nincs megállás
s a hálón, amely végtelenbe tágul
kihull a végtelen világbul?
kihull a végtelen világbul?
1910 körül [?]
