Babits Mihály: [HAZÁM MA MIKOR...]
nevedet, melyről tudni sem akartam,
mert gyilkos szó lett: fölcsókolná ajkam,
mint tönkrement dús elhányt kincseket
a csőcselék, s azé ma bús neved
ki gyilkos karddá köszörülte hajdan
s gazoknak könnyű prédául kitett:
rongyává nevemet is beszennyezték -
ó jaj, hazám, sorsunk de összevág
amelyet vártunk: lábukkal tipornak
a gazok után most az ostobák!