Babits Mihály: ISTENEK ÖZVEGYE
ISTENEK ÖZVEGYE
Mint aki egy zordon,
fantasztikus regényt él:
betegen szunnyadtál
s száz év mulva ébredtél...
fantasztikus regényt él:
betegen szunnyadtál
s száz év mulva ébredtél...
Óh szomjas borzadás,
érthetetlen hatalmak!
Amíg te aludtál,
isteneid meghaltak.
érthetetlen hatalmak!
Amíg te aludtál,
isteneid meghaltak.
Ki jósolhatja meg,
amit az Idő terem?
Más a nyelv, a szív,
más talán a szerelem.
amit az Idő terem?
Más a nyelv, a szív,
más talán a szerelem.
Nincs is tán szerelem
- tömegek és masinák.
Párok helyett falkák vannak,
nem is emberi világ.
- tömegek és masinák.
Párok helyett falkák vannak,
nem is emberi világ.
Mégis a Regény fia
büszke, remeg, kiváncsi,
mert ki másnak adatott
százada holnapját látni
büszke, remeg, kiváncsi,
mert ki másnak adatott
százada holnapját látni
emberszemmel s ésszel
századot századhoz mérve,
az Emberpálya ivét
több nyomig elkisérve,
századot századhoz mérve,
az Emberpálya ivét
több nyomig elkisérve,
évek ákombákját
mohón betűzve, lesve
s egy magnyi cél vagy értelem
csillanását repesve,
mohón betűzve, lesve
s egy magnyi cél vagy értelem
csillanását repesve,
s bár riadt és félszeg,
mégis kissé gőgösen
hordva a Mult titkát
az új nép közt idegen...
mégis kissé gőgösen
hordva a Mult titkát
az új nép közt idegen...
(Óh két kard, egy akol!
védett, szabad életek!
Ezervirágu kert!
ezerhangu koncertek!...)
védett, szabad életek!
Ezervirágu kert!
ezerhangu koncertek!...)
Mint aki egy zordon
fantasztikus regényt él:
iszonyút zuhantál,
s nagy káoszban ébredtél.
fantasztikus regényt él:
iszonyút zuhantál,
s nagy káoszban ébredtél.
Véres lábbal gázolsz
az új idők gaza közt,
lépni is alig tudsz
a sok fojtó inda közt.
az új idők gaza közt,
lépni is alig tudsz
a sok fojtó inda közt.
De, mint szűz, új földre
messze kertből jött kertész,
a veszélyes sürűbe
szemed kandi gőggel néz.
messze kertből jött kertész,
a veszélyes sürűbe
szemed kandi gőggel néz.
Nincs itt virág, s ha van,
elfojtva, lihegve küzd
maga se tudva tövét,
s mit tehet a kertész, ha nem Isten?
elfojtva, lihegve küzd
maga se tudva tövét,
s mit tehet a kertész, ha nem Isten?
De te látod, érzed
burjánban is a nemes
csirát, elfajzást, csökevényt,
s mohón ámulsz: mivé lesz?
burjánban is a nemes
csirát, elfajzást, csökevényt,
s mohón ámulsz: mivé lesz?
Talán kivedlik a gazból,
s gazdagabban újra kiszökken,
önnön pór trágyáján
megedzve és százszor szebben.
s gazdagabban újra kiszökken,
önnön pór trágyáján
megedzve és százszor szebben.
Szeretnél meghúzódni
egy kis szabad helyen, távol:
boldog, ki egy csöpp virágot
kiválaszt, megment, fölápol.
egy kis szabad helyen, távol:
boldog, ki egy csöpp virágot
kiválaszt, megment, fölápol.
Vagy szeretnél lángot
vetni már e rengetegbe,
mint megromlott mezőt
javítják, fölégetve,
vetni már e rengetegbe,
mint megromlott mezőt
javítják, fölégetve,
hogy elporlott erején
új, szeplőtlen flóra teremjen. -
Az Űr főniksze e föld
- s tán így tesz a kertész, ha Isten.
új, szeplőtlen flóra teremjen. -
Az Űr főniksze e föld
- s tán így tesz a kertész, ha Isten.
1927-1928 eleje
