Babits Mihály: REGGELI SZÉL
REGGELI SZÉL
1.
Mint kunok űzte bús legény,
szórtam a kincseket mögém,
és addig szórtam balgatag:
most már maguktól hullanak.
szórtam a kincseket mögém,
és addig szórtam balgatag:
most már maguktól hullanak.
Itt egy darab, ott egy darab:
lassankint minden elmarad!
s hiába hintem, egyre jő,
üldöz a vén kun, az Idő.
lassankint minden elmarad!
s hiába hintem, egyre jő,
üldöz a vén kun, az Idő.
2.
Beteg szeretnék lenni már.
Ugy fáj az, hogy semmi se fáj!
Ha semmi más: e semmi fáj!
Beteg szeretnék lenni már.
Ugy fáj az, hogy semmi se fáj!
Ha semmi más: e semmi fáj!
Beteg szeretnék lenni már.
Ó jöjj kór, oltsd ki bágyatag
kézzel a gyertyás vágyakat,
s mint vén egyházfi, csöndbarát,
zárd el a szentély ajtaját!
kézzel a gyertyás vágyakat,
s mint vén egyházfi, csöndbarát,
zárd el a szentély ajtaját!
Feledni hogy még van remény,
egy szelid ágyba fekszem én:
maradj, Remény, te vén csaló!
Nekem a szelid ágy való.
egy szelid ágyba fekszem én:
maradj, Remény, te vén csaló!
Nekem a szelid ágy való.
Ne mulattasson semmi más,
csak ami képet fest a láz
vagy zenét a csönd ujja sző,
amíg a végső óra jő.
csak ami képet fest a láz
vagy zenét a csönd ujja sző,
amíg a végső óra jő.
Valaki akit szeretek,
kezemet akkor fogja meg,
és addig ne eressze el,
mig érzi hogy az ere ver.
kezemet akkor fogja meg,
és addig ne eressze el,
mig érzi hogy az ere ver.
De mikor elhallgat az ér,
s fehér lesz, olyan törtfehér
a kéz, mint hervadt liliom,
fektesse végig ágyamon.
s fehér lesz, olyan törtfehér
a kéz, mint hervadt liliom,
fektesse végig ágyamon.
És mondja: "Mit az ég adott
(mint a virág a harmatot,
ha reggel szelében meging),
könnyelmü kéz! elszórta mind.
(mint a virág a harmatot,
ha reggel szelében meging),
könnyelmü kéz! elszórta mind.
Hadd fonnyadjon hát szárazon!"
Mondja, s ne sírjon már azon!
Menjen el, s törve, hagyjon ott
mint a szél a liliomot.
Mondja, s ne sírjon már azon!
Menjen el, s törve, hagyjon ott
mint a szél a liliomot.
1909 [?]
