Babits Mihály: TISZA HÍDJÁN
TISZA HÍDJÁN
Tenger az éj most
itt állok a hídon.
Távol a város
lángjai lógnak.
A szürke sötétben
kék villanyu foltok.
itt állok a hídon.
Távol a város
lángjai lógnak.
A szürke sötétben
kék villanyu foltok.
Szerte a vizen
reszketnek a lámpák:
fekete réten
sárga virágok
holdudvaru, bojtos
foszlányu szirommal.
reszketnek a lámpák:
fekete réten
sárga virágok
holdudvaru, bojtos
foszlányu szirommal.
Mostan a bús táj
fényszőnyege rojtos
gobelin, árnyalt
tompa szinekkel.
Aszfalton a messzi
kocsik zaja tompa.
fényszőnyege rojtos
gobelin, árnyalt
tompa szinekkel.
Aszfalton a messzi
kocsik zaja tompa.
Tompa a lelkem
s a lángpamutokkal
hímzett éjbe
betakarózik:
az Isten akarta,
hogy jőjjön e káosz.
s a lángpamutokkal
hímzett éjbe
betakarózik:
az Isten akarta,
hogy jőjjön e káosz.
1907-1908
