Balassi Bálint: HETEDIK
HETEDIK
KIBEN AZ KESERGŐ CÉLIÁRÓL ÍR
| 1 | Mely keserven kiált fülemile, fiát |
| hogyha elszedi pásztor, |
| Röpes ide-s-tova, kesereg csattogva |
| bánattal szegény akkor, |
| Oly keservesképpen Célia, s oly szépen |
| sírt öccse halálakor. |
| 2 | Mint tavasz harmatja, reggel ha áztatja |
| szépen jól nem nyílt rózsát, |
| Mert gyenge harmattúl tisztul s ugyan újul, |
| kiterjeszti pirosát, |
| Célia szinte oly, hogyha szeméből foly |
| könyve s mossa orcáját. |
| 3 | Mint szép liliomszál, ha félbemetszve áll, |
| fejét földhöz bocsátja, |
| Úgy Célia feje vagyon lefiggesztve, |
| mert vagyon nagy bánatja, |
| Drágalátos könyve hull, mint gyöngy, görögve, |
| vagy mint tavasz harmatja. |
