Balassi Bálint: ÖTÖDIK
ÖTÖDIK
KIBEN AZ CÉLIA SZERELMÉÉRT VALÓ GYÖTRELMÉRŐL SZÓL, HASONLÍTVÁN AZ SZERELMET HOL MALOMHOZ S HOL HARANGHOZ
| 1 | Mely csuda gyötrelem ez, hogy a szerelem |
| búmra most malommá lett, |
| Hol mint gabonáját, éngemet, szolgáját |
| szép Céliával őrlet, |
| Siralmam patakja az kereket hajtja, |
| kin lisztté létig töret. |
| 2 | Ím, az nagy szerelem miatt búsult lelkem |
| már szinte haranggá lett, |
| Kit szerelem bennem félen vér ellenem, |
| rám támadván amellett, |
| Azért kong jajszóval, zúg fohászkodással |
| szegény, nyugalma helyett. |
| 3 | Mint egy kristálykövet soha el nem törhet, |
| noha éget, verőfén, |
| Úgy az én szívemet, noha vall gyötrelmet, |
| el nem rontja tüzes kén, |
| Csak gyúl szegény s hevül, mert szertelenül fűl, |
| mint kristály, kit süt hév szén. |
IN EANDEM FERE SENTENTIAM
| 1 | Kiáltok, csak bolygok, mint megszélhűdt ember, |
| Mert belöl égek, mint tűzben száraz kender, |
| Gondom, búm, veszélyem véghetetlen tenger. |
| 2 | Paradicsombéli szépség ábrázatja, |
| Virágzó szép tavasz képe állapatja, |
| Szépségnek s nemcsak szépnek magát mondhatja. |
