Balassi Bálint: PSALMUS 51.
PSALMUS 51.
ad notam: "Az Szentháromságnak, kinek imádkoznak"
| 1 | Végtelen irgalmú, óh, te nagy hatalmú |
| Isten, légy már kegyelmes! |
| Onts ki mindenestöl jódot rám kebledből, |
| mert lá, mely veszedelmes |
| Bűnöm miatt lelkem, ki titkon rág éngem, |
| mert nagy sebbel sérelmes. |
| 2 | Mosd el rólam immár, kit lelkem alig vár, |
| mosd el bűnöm rútságát, |
| S együtt a rút hírrel, mint rút bűzt, enyészd el |
| förtelmem büdös szagát; |
| Esmérem vétkemet, kiért nap éngemet |
| rettent, mutatván magát. |
| 3 | Csak néked vétkeztem, bűnt ellened töttem, |
| óh, kegyelmes Istenem, |
| Kit semmi ravaszság nem csalhat, s álnokság |
| rejtve előtted nincsen, |
| Mert az nagy kék égből, mint királyi székből |
| látod, mit mível minden. |
| 4 | Ha érdemem szerint reám eresztesz kínt, |
| vészek, s jaj, hová légyek, |
| Ha teljes éltemben bűnt tettem mindenben, |
| bizony Pokolra mégyek, |
| Mert még létem előtt testem megfertözött, |
| óh, Istenem, már medgyek? |
| 5 | Éngem mert vétkével anyám éltetett el, |
| méhében hogy hordozott, |
| Vétket te penig bánsz, igazt szeretsz, kívánsz, |
| ki tiszta szívet hozott, |
| Hogy életre adál, azonnal oktatál, |
| mint érteném titkodot |
| 6 | Én rút, háládatlan azért, foghatatlan |
| Isten, hozzád kiáltok, |
| Tisztíts izsópoddal, irgalmasságoddal, |
| mert lá, ki nagy kínt vallok, |
| Hogy undok vétkemből megtisztulván belöl |
| légyek szebb, hogysem vagyok! |
| 7 | Légyek fejérb hónál, s örömmondásoddal |
| tölts bé az én fülemet, |
| Élemíts elmémet küldvén örömedet, |
| ne száraszd ki velőmet |
| Csontomból bánattal, ne nézz rám haraggal, |
| mosd el inkább vétkemet! |
| 8 | Teremts ismét bennem teremtő Istenem, |
| tiszta szívet kegyesen, |
| Fúdd belém ismegént, hogy nagy szívem szerént |
| lelkem igazt szeressen, |
| Éngem, romlott szegént, rossz érdemem szerént |
| haragod el ne vessen! |
| 9 | Ne fossz meg lelkedtől, sőt idvösségemről |
| mondj örömet már nékem, |
| Szentelő lelkeddel hadd épüljön meg fel, |
| mint azelőtt, bús lelkem, |
| Hogy sok tévelyedtek tehozzád térjenek, |
| követvén bízvást éngem. |
| 10 | Az kövér áldozat jó kedvet nem hozhat, |
| jól tudom, Uram, néked, |
| Mert ha az kellene, örömest tisztelne |
| bús fejem azzal téged, |
| Töredelmességgel, buzgó könyörgéssel |
| beszéllem azért néked: |
| 11 | Ímé, kioldoztam, s teelődbe hoztam |
| fene ötte sebemet, |
| Kit csak te gyógyíthatsz, életre fordíthatsz, |
| szánd keserves fejemet, |
| Bűneim kínjával, testem fájdalmával |
| ne gyötörd életemet! |
| 12 | Ha előbb nem hadtad, sőt hozzád fogadtad, |
| tahát mostan se hadd el |
| Jóvoltodból szegént, jó szokásod szerént |
| Sion falát támaszd fel, |
| Hogy mint áldozatot, adjak úgy hálákot |
| ki néked leginkább kell. |
